K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

GABLER DÉNES: A balácai terra sigillaták 2.

Vespasianus korára vagy Domitianus uralkodásának első léiére keltezhető. Feltételezésünket alátámasztja a Nero-Vespasianus kori Germanus műhely árujának jelenléte (8-9. sz. darabok). Ezek a típusok - bár előfordulnak Pannoniában,

20 nem túlságosan gyakoriak. Germanus egyike volt a vezető la graufesenquei mestereknek. Működése egyfajta csúcspontot jelent a manufaktúra történetében, mielőtt ott - a tömeggyártásra való áttérés miatt - a minőségi kivitelben, szerkesztésmódban, díszítésrendszerben megkezdődött volna az általános hanyatlás.

21 Germanus nemcsak új motívumokat használt, hanem azokat rendkívül változatosan is alkalmazta. Gyártmányain R. Knorr 91 képtípust figyelt meg. A későbbi mesterek közül Mercato, M. Crestio Biracil, Mascuus, Secundus, Jucundus és Cornutus (13-17) áruja vagy stílusa van képviselve anyagunkban. Mercato gyártmányait már sok pannóniai lelőhelyen regisztrálhattuk, így Gorsiumban,

22 Aquincumban,

23 Albertfalván,

24 Tokodon,

25 Sallán,

26 Carnuntumban'

27 Gerulatán

28 és Arrabonában.

29 A balácai töredékeken is jól felismerhető a Domitianus kori fazekasokra jellemző díszítésrendszer; az Andráskereszt-szerű osztás ill. az így kialakított háromszög alakú mezőket kitöltő virág, inda és fürt motívum. A balácai leletanyag érdekessége, hogy a sigillata-import voltaképpen a Nero-Vespasianus kori la graufesenque-i áruval kezdődik (Drag.29 formájú tál ill. Germanus Drag.37 típusú edényei). Az itáliai kerámialeletek közt ilyen korai darabok nincsenek, még a Vespasianus/Titus kori applikált díszű típusok sem találhatók meg a villa anyagában. Lehet, hogy a kétféle eredetű áru egyetlen nagyobb szállítmánnyal került Balácára, sőt még az sem zárható ki, hogy az észak-itáliai tálkák csak a későbbi dél-galliaiakkal együtt érkeztek. Mindenesetre utóbbiak keltezésénél még Trajanus kora is számításba vehető, míg a la graufesenque-i sigillaták csak a Kr.u. 70-90/95 közötti időszakban kerülhettek a Balaton-felvidékre. A korai sigillaták tanúsága a villa építési idejének meghatározása szempontjából figyelemreméltó - különösen ha összehasonlítjuk az éremforgalom adataival. Az éremforgalom csak Domitianustól folyamatos; bizonyos mennyiségi koncentrációt pedig csak Trajanus érmei mutatnak.

30 A sigillataanyag ezzel szemben Vespasianus-Domitianus kori megtelepedésre utal Balácán. Feltehető, hogy a 6 db I. századi érem (Tiberius, 2 Claudius, Antonia és Nero valamint Domitianus) is a korai Flavius korban kerülhetett a telepre. A dél-galliai sigillaták lelőhelye; az udvar szelvényei (7-13, 16-17, 19), a két későbbi banassaci sigillatáé (20-21) a 9. helyiség égett, faszenes rétege ill. a 12. helyiség terrazzo alatti betöltése. A közép-galliai sigillaták száma minimális az újabb leletanyagban. A 25. sz. darab égett, faszenes, paticsos rétegben került elő; ez az égésréteg esetleg a markomann háborúk eseményeivel hozható kapcsolatba. Másodlagosan égett Antoninus kori sigillaták alapján már korábban is arra következtethettünk, hogy a barbárok a balácai villát is felgyújthatták a Marcus háborúk során.

31 A balácai sigillatáknak több mint a fele a rheinzaberni manufaktúrában készült. Összesen 213 töredéket köthettünk a rajnai gyárhoz, azaz a teljes leletanyag 54,3%-át. A Balácán talált rheinzaberni sigillaták fele reliefdíszes; a készítőmester meghatározására azonban csak az alábbi daraboknál nyílt lehetőség (az adatok valamennyi eddig feldolgozott sigillatára vonatkoznak; beleértve a korábban már közölt edényeket is); Bernhard I a csoprot Janu I 1 Reginus I 1 Bernhard I b csoport Cerialis III 2 Lucanus 1 Cerialis VVI, Belsus I 2 Összesen: 2 db Összesen: 5 db