K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

BÍRÓ KATALIN: A balácai I. épület 6-os és 10. helyiségének kőeszközanyaga

BÍRÓ KATALIN A BALÁCAI I. ÉPÜLET 6. ÉS 10. HELYISÉGÉNEK KŐESZKÖZANYAGA 6. helyiség, 3. szelvény, gyepes szint 1. Durva, hasábos magkő. Szentgáli típusú vörös radiolarit. 50 x 50 x 33 mm. Testszínű porcelanit fázissal, kb. 10% (83.3.304.) (1. ábra 1.) 6. vagy 8. helyiség, csontváz melletti és feletti betöltés 2. Szentgáli típusú radiolarit, gyengén égett kés jellegű penge, magkőperemmel. 31 x 9 x 3 mm. Testszínű porcelanit fázis, kb. 25%. (98.1.1924.) (1. ábra 2.) 3. Sárgásbarna-mustársárga, sávos mintázatú radiolarit magkőfrissítő szilánk. 35 x 24 x 3 mm. Fehér porcelanit fázis, kb. 10%. (89.1.1924.) (1. ábra 3.) 10. helyiség, mozaikalapozás alatti faszenes, barna rétegből 4. Zöldes mustársága Úrkút-Eplény típusú radiolarit rontott leütést eltávolító szilánk (hinge reduction) 27 x 24 x 10 mm. Fehér kortexnyom, 1%. (87.1.1393.) (1. ábra 4.) 10. helyiség, D-i fal alapozás (murvacsíktól lefelé) mellett 5. Szürke tűzkő (teveli típus), másodlagos kéregtelenítő szilánk. 43 x 30x 17 mm. Sárgásfehér kortex kb. 35%. Hátlap felől roncsolt (használt?) (88.1.1886.) ( 1. ábra 5.) 10. helyiség középső, legmélyebbb átvágásából 6. Úrkút-Eplény típusú mustársárga radiolarit, magkőtalp-alakító szilánk, fúrócsúccsal?, 40 x 39 x 8 mm. Bázison és B oldalon laterális kortex, fehér, kb. 10%. (87.1.1634.) (1. ábra 7.) 4., 10. helyiség, É-D-i fal K-i oldala alatti üregböl(?) 7. Sárgásbarna Úrkút-Eplény típusú radiolarit mikro-penge magkő, erősen használt, töredékes. 28 x 30 x 26 mm. Sárgásfehér kortexnyom, kb. 10%. (84.1.1726.) ( 1. ábra 6.) Az újabb balácai kőeszközök lényegében jól egyeznek az eddig megismert kőeszközökkel, mind nyersanyag, mind technika szempontjából. Az ismert kontextusból előkerült (kései DVK, illetve Sopot) anyaggal jól egyeztethetőek. Morfológiai értelemben vett tipikus eszköz ebben a leletegyüttesben nem volt. Használat nyomát valószínűsíthetjük a 89.1.1924. sz. kés jellegű pengén és a vele együtt előkerült szilánk distális élén, a 87.1.1634. szilánk hegyes csúcsán, és roncsolás (esetleg használat) nyoma látható a 88.1.1886. szilánk hátlapi oldalán. A két magkő, és 89.1.1924. (1.) kivételével az összes szilánk technológiai értelemben félkészterméknek, illetve hulladéknak tekinthető, a már korábban is megismert helyi eszközkészítő tradícióba jól beleillik. A biztos kronológiai támpont nélkül talált darabok korhatározása, kultúrába sorolása meglehetősen kockázatos, az eddig megismert anyag alapján azonban úgy tűnik, hogy a kis leletegyüttes alapvetően két részre osztható, ami a késő-DVK és a Sopot anyagnak felelne meg. Inkább a késő-DVK anyaghoz sorolható a nagyméretű szentgáli radiolarit magkő, amely a Mencshelyen előkerült magkövekre emlékeztet, és ehhez a horizonthoz sorolható inkább a szürke(teveli?) tűzkő szilánk is, amelyhez hasonló darabok elsősorban Szentjakabfáról