K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)

BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje

Poetovioban került elő. A balácai amphora az ismert daraboknál kisebb, azoktól eltérően nyaka és fülei erősen lerövidültek, a fülek ovális átmetszetűek és íveltebbek. Nyakán hasonlóan a többi Dr.5 formához - festett felirat volt, ez azonban már csak nyomaiban fedezhető fel. A darab egészen pontos analógiáját nem ismerjük I. századi anyagban, feltételezhető, hogy a II. század elején készült. A 23. ábra 6-os amphora a Dr.21-es típushoz tartozik. A Dr.2í, a hasonló Dr.22-es formával együtt, jellegzetes közép-itáliai amphora volt. A római castrapraetoriai és a pompeii darabokon lévő festett feliratok szerint,

27 az amphorak campaniai vagy latiumi eredetűek voltak, amelyekben gyümölcsöt: cseresznyét vagy szilvát szállítottak.

28 Mindkét gyümölcs édes lében való eltevéséről írt Columella (XXI, 10) és Plinius (N.H. XV, 12,42). A Dr.21-22-es forma a római és a pompeii darabokon kívül Ostia flaviuskori rétegében

29 került elő. Hispániából Beltran Lloris közölt két amphorát,

30 M. Vegas Gabiiből és Pollentiából származó cadus töredékeket sorolt

31 a típushoz. Ismert még egy töredék a durrazzoi múzeum anyagából.

32 Pannoniából egy Tokodon előkerült peremtöredék

33 tartozik ide. Minden ismert darabot az I. századra kelteztek, mivel kizárólagosan II. századi leletegyüttesben eddig még nem került elő. A balácai amphorán festett felirat volt, a festéknyomokból ítélve legalább két soros. Az erősen töredékes betűkből csak az első sor elején lévő E betű határozható meg. A 25. ábra 3-4-es amphorak azonos típushoz tartoznak. M. Beltran Lloris a Hispániában gyártott amphorak rendszerezése során II B típusnak nevezte el ezt a formát, amelyet a dél-hispaniai tengerparton, Cadizban készítettek.

34 Az amphorákban a festett feliratok szerint sózott halat, halmártást (garum, muria) szállítottak. A Beltran II B típusú amphorákat az amphorakemencék, valamint az egyes lelőhelyek keltezési adatai szerint a Tiberius-Claudius kortól kezdődően az I. században és a II. század közepéig gyártották.

35 A II B forma szoros kapcsolatban áll a Beltran II A formával, a II B a II A.2. csoport amphoráinak karcsúbb nyakú, nyúlánkabb változata. A nagy számban ismert II A típusú (Dr.38, Pelichet 46) garumos amphorákkal együtt Hispánián kívül a Ny-i provinciákban és Észak-Afrikában fordulnak elő.

36 Pannoniából eddig csak Beltran II A típusú amphorákat ismertünk Vindobona, Savaria, Arrabona, Solva, Aquincum, Vetus Salina, Gorsium, Mursa, valamint Poetovio és Salla területéről.

37 A keltezhető darabok egy gorsiumi töredéket kivéve az I. század 2. feléből, ill. a II. századból származnak. Miután Pannoniából a két balácai darabot kivéve II B típusú amphorát nem ismerünk, nem tudjuk, hogy a II A és II B típusokat egyidőben szállították-e területünkre vagy sem. A stratigrafiai alapon keltezett ostiai anyagban

38 a Flavius kortól a későAntoninus korig együtt fordul elő a két típus. A balácai amphorak a közölt darabok közül formailag az Almaria-Gandolfo-i, I. század végére, II. század elejére keltezett hajóroncs anyagában lévő, és egy cordobai amphorához

39 állnak legközelebb. A 25. ábra 3-as amphora ép lába pontosan megegyezik a granadai (Cullar Vega) amphoráéval.

40 Típusként a 25. ábra 5-6-os, hiányos amphorákat határoztuk meg. Ez a kisméretű, egy vagy kétfülű amphoratípus egy hellenisztikus, Kr.e. I. századi egyfülű edényformából fejlődött ki. Az egyfülű változat használatának ideje az I. század vége - V. század, a kétfülű változat inkább a késői időszakra jellemző és még a VI. században is fellelhető. A teljes forma jellemzői a szűk száj, amely enyhén megvastagodó keskeny peremben végződik, szűk nyakán rövid, ívelt a szalagfül, teste tojásalakú vagy vállban a legszélesebb, felülete gyakran hornyolt, rövidebb vagy magasabb lába belül üreges, kívül szegletes vagy ívelt oldalú talpgyűrűben (talpcső) végződik. Az egyfülű amphoratípus legnagyobb számban az athéni agorán került elő,

41 és Britanniától a Fekete-tenger vidékéig mindenütt előfordul.

42 Az athéni anyag formai elemzése és az anyag kőzettani vizsgálata alapján biztosnak látszik égeikumi eredete, legvalószínűbb származási helye Kis-Azsia Ny-i partvidéke