K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)
BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje
8. Összefoglalás A balácai villagazdaság központi épület pincéjében a különleges összetételű állatcsontanyag (1., 3., 11. táblázat) aprólékos és gondos begyűjtése és értékelése egy rutinjellegű archaeozológiai dokumentáláson és értékelésen túlmenően egy ethno-archaeozoológiai és ethno-archaeológiai rekonstrukciót, komplex feldolgozást tett lehetővé. A pince K-i falán - a mészárszékek és húsüzletek ábrázolásai alapján 240 , de ott volt az égett gerenda is - faszerkezetre erősített húskampó-soron konyhai feldolgozásra és fogyasztásra szánt füstölt szopós malacokat és malac-részeket tároltak (89. ábra). A régészeti állatcsontleletekben egyedülálló balácai pince leletegyüttese tehát nem főzésisütési és fogyasztás utáni étel ún. „konyhai hulladék", hanem még a felhasználás előtti élelem-készlet maradványai (90. ábra). Hasonló - véleményem szerint - fogyasztás előtti élelem-készlet maradványoknak tekinthetők a svájci Augusta Raurica Insula 30. konyhapadlójából (?) előkerült sertés-csülök csontleletei is. 241 Az Augusta Raurica római város „nagv konyha" agyagpadlójában nagy mennyiségű különböző állat maradványa volt (91. ábra)." 4 A legtöbb csontlelet 1326 db kifejlett sertésé volt. A sertésmaradványok legnagyobb része metapodium és ujjperc, a rómaiak által is kedvelt főzött vagy sült sertéscsülök maradványa. Konkrét étkezési (pontosabban főzési) csontleletegyüttes ismert Zwammerdamból. A hollandiai Zwammerdam castellum melletti vicusban talált nagy számú darabolt szarvasmarha lábcsontok vizsgálata alapján valószínűsíthető, hogy ezeket csontokat (csontvégeket, lábtő és lábközépcsontokat) húsleves főzésére használták. A „népkonyhán" a katonaság, vagy a vicus lakossága fogyaszthatta a húslevest. 244 A római provinciában feltárt számtalan vicus pince helyiségei ún. másodlagos vágási, konyhai és étkezési állatcsontokat tartalmaztak. 245 Balácán az állatcsontmaradványok eloszlásában mutatkozó eltérés (1. táblázat, 90. ábra) jól jelzi és egyben igazolja is a pince feltöltődésének eseménytörténetében jelentkező régészetileg is igazolt különbségeket. A pince elsődleges funckiója az élelem és konyhai felszerelések tárolása volt. A pincében helyezték el az olajat, bort és gárumot (liquamen) tároló amphorákat is. - a pince tetőszerkezetének beszakadása és az ún. római omladék maga alá temette a berendezést az élelmiszerekkel együtt. - közvetlenül a tetőszerkezet beomlása után, de a római omladék teljes bekerülése előtt, vagy azzal egyidőben kevés, mindösszesen 54 db csontmaradvány került a terrazzopadlóra (3. táblázat). - ezt látszik igazolni az a megfigyelés, hogy a pince terrazzopadlóján az amphorákat zömével tároló Ny-i, az edénytároló É-i, és a húskészlet tároló K-i részen nem, csak a pince középső részétől K-re, a DK-i harmadában fordult elő behullott másodlagos állatcsontmaradvány (2. táblázat, 87. ábra). - a római omladékkal együtt relatíve kevés, 97 db csontmaradvány került a pincébe, és ebből is 83 db a középső részben akkumulálódott (1., 2.4. táblázat). - feltételezhető, hogy a pince mind a K-i, mind a Ny-i felében a római omladékra dobált kutya-tetemek és kutya részek is még a pince megszűnését eredményező események áldozatai, és így sztratigráfiailag már a III. (betöltési-réteg) szintbe tartoznak, de eseménytörténetileg és kronológiai lag még az 1. periódus II. szintjéhez köthetők. A balácai villagazdaság központi épületének építéstörténet ismeretében" 46 meglepő, hogy a pince helyiségét a beomlás után nem tisztították ki, és a III—IV. sz.-ban sem kamrának, sem lakószobának nem használták. Az 1/6. helyiség a villa szeméttárolója lett (90. ábra). Vörös István
