K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1992/2. (Veszprém, 1992)
BÍRÓNÉ SEY KATALIN - GABLER DÉNES - GÁSPÁR DOROTTYA - H. KELEMEN MÁRTA - K. PALAGYI SYLVIA - MARÓTI ÉVA - REGÉNYE JUDIT - RITOÓK ÁGNES - SZABÓ KLÁRA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai villagazdaság főépületének pincéje
Femur H. Psz. dlsz. Dsz. Pm. dim. Dm. III. 118 27 9 24 13 9 26 153 34 11,5 15 11 26 44 22 1 1 10,5 Tibia 96 26 12 18 9,5 13 29 11 31,5 10 31 33 Calcaneus H Sz M 53 23 23 20 20 (juv.) A 22 kutya közül három 4-5 hónapos, négy fiatal, 15 pedig kifejlett állat volt. A balácai 1/6. sz. pince kutyamaradványai különböző fajtához tartoznak. A miniatűr és kisméretű kutyák Pannoniába importált itáliai luxus állatok. Hogy ezek a kutyák kedvenc ölebek, vagy - a mai alkalmazásukat visszavetítve - vadászatban használt kotorék ebek voltak-e ma még nem dönthető el. A közepes és a nagy testű kutyákat házőrző, juhász- és vadászkutyaként alkalmazták a rómaiak is. 5. Baromfiak A kevés házityúk lelet kis testméretű tojó maradványa. A femur hossza 75, egy tarsometatarsus hossza 77 mm. A házigalambnak három humerusa került elő. 223 A római kori állatcsontanyagban kevés a galambcsontlelet, pedig a galamb drága, ínyenc ételnek számított a rómaiaknál. A galambokat „peristeron"-ban (Varró III. 7.) vagy „columbaria"-ban (Colum. VIII. 8. 9.) tartották és hizlalták. A galambtenyészetekben kétféle galambot tartottak, a házi- és a vadgalambot. A balácai galamb méretei alapján is házigalamb. A balácai galambok humerus hosszméretei (40, 44, 44 mm) megegyeznek a kővágószőlősi római villa, és Tác-Gorsium 225 galamb méreteivel. A galambokat nemcsak ették, postai alkalmazásuk is ismert (Plin. X. 110., Varró III. 7.7., Cato 90., Colum. VIII. 8.11-12.). 6. Vadászat A római korban a vadászott állatok maradványainak kis számú előfordulása, vagy hiánya a megváltozott vadászati cél és szokások következménye. 226 A Balaton-felvidéken nagyvadakra és vízimadarakra vadásztak. A bennszülött lakosok húsfogyasztásában a vadhús mennyisége nem volt jelentős. Az őstulok már ritka nagyvad a római korban. Balácán két csonttöredéke került elő (atlas, scapula). A gímszarvas (9 db - 2 agancs fragm., jobb oldalis frontale az agancstővel, humerus sin. dist., 4 metacarpus fragm., valamint egy agancsból készült eszköz töredék, belső felülete égett), az őz (agancs db 11. ábra 4., metatarsus db), a vaddisznó (6 db - mandibula oralis db. 80. ábra 3., mandibula symph. fragm., I inf., vert. cervic. fragm., humerus dist., astragalus) közönséges húsvad; az agancsok kézműipari alapanyagok. 227 A vidra gereznát természetes állapotban nem, csak a fedőszőrök eltávolítása után használták fel.