K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)

BIRÓ KATALIN-K. PALÁGYI SYLVIA—REGÉNYE JUDIT: Technológiai megfigyeléseka Nemesvámos, Baláca pusztai őskori lelőhely kőeszközanyagán

Magyarországon eddig igen kevés figyelmet kapott, noha egyrészt az eszközkészítés folyamatának elsődleges dokumentumai, másrészt a helyi eszközkészítő—javító tevékenység fontos bizonyítékaként a lelőhelyen folyó „ipari" tevékenységet, ezen keresztül az őskori regionális munkamegosztásban, specializációban betöltött szerepet is tükrözi. Ebből a szempontból a balácai anyag, mint zárt leletegyüttes, referenciaként is használható. A technológiai típusok A balácai anyag alakító retust nem tartalmazó darabjai jórészt helyben feldolgozott (a gödörben, vagy annak közvetlen környezetében „készített", pontosabban eszközkészítés során felhasznált és/vagy kiselejtezett, hulladékként leesett) darabok. A gödörkomplexum anyagába azonban — az eszközökhöz hasonlóan — olyan „technológiai típusok" is bekerültek, amelyek a telepen található általános hulladékanyagnak felelnek meg (9. ábra). Ettől szemmel láthatóan zárt egységként különül el az a technológiai jelentőségű anyag, ami a helyi kőeszköz-gyártás szinte teljes dokumentuma. Ez elsősorban nyersanyagánál fogva különíthető el: a technológiai jellegű anyag ugyanis mintegy 8—15, egymástól a nyersanyag alapos vizsgálatával és „újra összeillesztett" darabok segítségével elkülöníthető nyersanyagtömbre vezethető vissza. Az így elkülöníthető nyersanyagtömbön kívüli mintegy 40 darab (eszközök és retusálatlan darabok) — valószínűleg szintén a telepen folytatott eszközkészítő tevékenység eredménye, azonban egymással térben és időben nem hozhatók közvetlen kapcsolatba. A nyersanyag és hulladékanyag, valamint a félkész formák jellemzőit a következőkben foglalhatjuk össze: Nyersanyag és eló'-magkő (pre-core), valamint ezek maradékai (Al—9) A megmunkálatlan vagy töredékes nyersanyagnak tekinthető darabok száma az egész anyaghoz viszonyítva kevés (9 db). Ezek is elsősorban töredékek: megmunkálatlan gumó vagy nyersanyagtömb egyáltalán nem fordult elő az anyagban, pre-core jellegű, a magkőkészítés kezdeti stádiumban levő darab mindössze 3 van (113, 134, 482). Magkövek és maradékai (Bl—B2) A leletanyagban a magkövek és magkőmaradékok száma viszonylag alacsony, az újonnan feltárt részeken azonban — az eszközökhöz hasonlóan — jelentősen magasabb (ld. fenn). Különösen a sárga—sárgászöld (UE, UE—

H jelű) nyersanyagtömbök esetében feltételezhetjük, hogy a magkő a gyártási folyamat végterméke volt, amit további felhasználásra máshová vittek — akár a telepen belül, akár távolabbra. A magkövek között pengemagköveket és gömbölyded, szilánkok leválasztására szolgáló magköveket találunk (5 db); a legjellegzetesebb darab az 1. sz. egy oldalról használt hasábos mikropenge-magkő (5. ábra 1). Az újonnan előkerült anyagban megfigyelhetjük a lengyeli kultúrára jellemző több irányból használt penge- és szilánkmagköveket is. (5. ábra 2,4). Szilánkok, pattintékok (B3-B4) A szilánkok és pattintékok adják a leletanyag számbelileg és térfogat szerint legjelentősebb részét. A pattintékok elsősorban a sárga—sárgászöld (UE—

H jelű) nyersanyagokhoz kötődnek: más nyersanyagfajta esetében számuk jelentéktelen. Ez a tény is arra utal, hogy a különböző nyersanyagtömbök vagy gumók, amelyeket a gödörkomplexumban találunk, eltérő megmunkáltsági fokon kerültek „munkára", és a megmunkálás eredménye is más-más