K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)

BIRÓ KATALIN-K. PALÁGYI SYLVIA—REGÉNYE JUDIT: Technológiai megfigyeléseka Nemesvámos, Baláca pusztai őskori lelőhely kőeszközanyagán

A nyersanyag - tömb, gumó és maradékai 1 magkő B retusálatlan félkész és hulladékanyag 2 magkőmaradék C határozott típusba nem sorolható retusált darab 3 szilánk D csonkított eszköz 4 pattinték E hegy 5 penge 1 fúró 6 kés G véső' 7 pengeszerű 11 ckvcső szilánk I vakaró 8 pengeszerű J kaparó pattinték K gyalu 9 töredék L trapéz M szegmens N kombinált eszköz 0 speciális eszköz P csiszolt eszköz. színváltozatok esetén alig elkülöníthető hárskúti (barna) színváltozat (103 db, 16%), és egyéb, kevésbé jellegzetes dunántúli radiolarit típusok (8 db, 1,3%), amelyekhez valószínűleg hozzáadhatjuk a bizonytalanként meghatározott 3 darabot. A Dunántúl őskori kőeszköz-anyagában legáltalánosabban elterjedt szentgáli (vörös, vörösbarna) típusból mindössze 5 db volt a teljes anyagban. Ezek a radioláriás tűzkövek a Bakony déli részén, a Balatonfelvidékkel szomszédos területen fordulnak elő, így joggal tekinthetők helyi anyagoknak, összességében a szoros értelemben vett helyi anyag a teljes leletanyagból 98%-ot tesz ki (601 db). Távolabbi nyersanyag a Nyugat-Bakonyból származó teveli tűzkő (9 db), ami elsősorban kések, pengék nyersanyagaként — a dunántúli középső és késő neolitikumban általánosan elterjedt. Kifejezetten távoli nyersanyag a pattintott kőeszközök között mindössze egyetlen darab, feltehetően mecseki penge akadt (9. ábra 20, 422 sz.): ennek jelenléte a dunántúli lengyeli anyagban nem meglepő, és semmiképpen sem tartozik az igazi „távolsági kereskedelem" körébe. A leletanyag típus—nyersanyag megoszlását a 2. táblázat és a 6. ábra szemlélteti. (A nyersanyagtípusok: 1.: szentgáli radiolarit; 2.: Úrkút—eplényi típusú radiolarit; 3.: hárskúti típusú radiolarit; 4.: egyéb bakonyi jura radiolarit; 5.: mecseki radiolarit; 6.: teveli tűzkő, 7.: homokkő; 8.: bizonytalan, valószínűleg bakonyi nyersanyag). A balácai 1/4. helyiségben talált kőeszközök a lengyeli kultúrára jellemző, általános késő neolit típusok (4. ábra 1-16,5 8,12-13). Valamennyi jól kidolgozott, tipikus forma. 3 darabon égés (9. ábra 1, 10, 22), legtöbbön használati kopás látható. A retusált kés jellegű szilánk és a retusált pengeszerű szilánk esetében az alakító retus a széleken helyezkedik el, feladata valószínűleg nyélbefoglalás (4. ábra 12), esetleg fúrószerű eszköz kialakítása kortexes szilánkon (4. ábra 14, rontott példány). A típusos eszközök között csonkított pengék, hegy, fúróhegy, pattintékon kialakított fúró, vésők, szilánk — és pengevakarók találhatók. Több példányban fordult elő a lengyeli kultúra legjellemzőbb, általános eszköztípusa, a vakaró/csonkított penge közötti „határeset"

9 (4. ábra 1.). Az eszközök nyersanyaga változatosabb, mint a kifejezetten „technológiai jellegűként" leírt daraboké. Noha a helyben megmunkált anyagok megtalálhatók az eszközök közt is (24 eszközből 19), ezeknek aránya ebben a csoportban kisebb.