K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
GABLER DÉNES-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai terra sigillaták 1.
Janu I—BFAttoni Cobnertus III-BFAttoni E. 25-26 mestere Comitialis VI-E. 25-26 mestere Mammilianus Cobnertus III, Firmus I, Cerialis I, BFA, E. 25-26 mestere, Mammilianus Firmus II Belsus III Reginus II Lucanus Cerialis II, cerialis B áru Reginus II IIb II c III a III b Attillus 1 BFA, Belsus II, Castus, Respectus, E. 25-26 mestere Pupus, Attillus 1 Reginus II-Augustin us I 1 Julius I—Lupus 1 Regulinus 1 Primitivus I 1 Attilus, Marcellus II, Primitivus I 3 Marcellus Il-Primitivus I 1 0.382-383 áru 1 Janu II 3 Janu II, Julius II, Victorinus II, Respectinus 1 A leletanyag időrend szerinti megoszlása I a csoport (i.sz. 140/150-1.60/170) 1 I b csoport (i.sz. 160/170-178/180) 6 II a-II c csoport (i. sz. 170/178210/220) 29 III a csoport (i.sz. 210/220-233/244) 4 III b csoport (i.sz. 233/244-259/260) A rheinzaberni díszítetlen sigillaták további jellemzője, — a mennyiségen kívül — a formagazdagság. Míg a középgalliai áru lényegében véve egy tányér és egy csészeforma közt oszlott meg, Rheinzabern csak a balácai anyagban 10 különféle típussal van képviselve. A Drag. 31 tányérforma a korábbiakhoz képest mélyebb, alja laposabb, átmérője is nagyobb (5. ábra 2.). Mellette megjelenik az ívelt oldalú, behúzott peremű Drag. 32 típusú tányér, amely főként a II. század végén és a III. század első harmadában általános (5. ábra 6.), de elvétve feltűnik a Marcus háborúkkal kapcsolatba hozható leletegyüttesekben is 32 . A rheinzaberni manufaktúrában fejlődött ki a Curle 23 tányértípus (= Lud Tb) jellegzetes peremkiképzésével (5. ábra 5.). Minőségi jegyei alapján ehhez a gyárhoz attribuálhatunk két Drag. 42 formájú, mély, ívelt falú tányértöredéket is, noha e típusok már a II. század elejétől ismertek. A Drag. 33 típusú acetabulum továbbra is a vezető csészeforma, de fala a II. sz. vége felé már az egyeneshez közelít. Minél gyakoribb tehát a sigillata, annál többféle edényfajtát helyettesítenek ezzel az importáruval. A barbaricumban többnyire csak a reliefdíszes tálakat vásárolták, de továbbra is saját, helyi készítményű tányérjaikat tették az asztalra 33 , ezzel szemben a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkező provincia telepein az egyszerűbb edényformák funkcióját is sok helyen a sigillata vette át. Ezzel függ össze az is, hogy dörzstál (mortarium) céljára is a Drag. 38 még inkább a Drag. 43 (6. ábra 3.) formájú sigillatákat vásárolták, holott a durva kavicsozású, nyers színű dörzstálakat a legtöbb pannóniai fazekasmühely gyártotta. Ezekben a dörzstálakban fűszereket törtek, amelyeket szintén importálni kellett. 34 Két töredéket egy barokkos vonalvezetésű tálca (lanx) típushoz köthetünk, ezeknek lapos forgórészét esetenként rácsepegtetett barbotindísz töltötte ki (6. ábra 2.). A díszítetlen formák mennyisége helyi, balácai sajátság, amely a Severus kori konjunktúraidőszakkal függ össze. A formák sokasága ugyanakkor nem helyi specialitás, hanem a rheinzaberni manufaktúra sajátos konkurenciaharcának terméke. Ezt a konkurrenciát pedig nem is egy másik sigillataműhely, tehát kerámiaüzem jelentette, hanem a kölni üvegipar termékei. Az üvegiparban a sorozatgyártásra való átállás eredményeként a II. század végére olcsóbb lett az üvegedény, azt tehát szélesebb körben lehetett eladni. Válaszul a rajnai manufaktúra
