K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
GABLER DÉNES-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai terra sigillaták 1.
rabbi, mivel egy, Domitianus korában már a divatból kiment forma, a Drag. 29 típusú tál jellegzetes díszítését mutatja 14 . A két másik sigillata - mintájuk alapján - a késői Flavius korra ill. Traianus uralkodásának első felére keltezhető. A délgalliai műhelyekből érkeztek még díszítetlen acetabulumok, az ecettartók vagy ételízesítő szószok tálalására szolgáló edénykék az I. század utolsó évtizedében ill. a II. század első harmadában (5. ábra 3.). Ennek az edényformának szerepét fokozatosan egy csonkakúp alakú típus, az ún. Drag. 33 vette át, előbbi i. sz. 160 táján el is tűnt teljesen 15 . A felsorolt, 8 sigillata alapján bizonyosra \ehetjük, hogy az első megtelepülök már i. sz. 90120 között építkezhettek Balácán: egyelőre azonban ezt a periódust rétegben nem lehet meghatározni, a feltárt részletek közül egyik sem keltezhető teljes biztonsággal erre az időpontra. Az első építmények valószínűleg jóval szerényebb méretűek és minőségűek lehettek a későbbi villánál. Fa konstrukcióra elsősorban a britanniai párhuzamok alapján gondolhatunk 1 6 . Ez a periódus a pannóniai villáknál még nincs meghatározva 1 7 . A délgalliai áruhoz képest jelentős a középgalliai sigillaták mennyisége (a növekedés több mint tízszeres). Lezoux mellett Martres-de Veyre szállított Pannoniába 18 , de az egyes műhelyek termékeinek szétválasztása nem mindig lehetséges. A középgalliai "igillatagyártásnak éppen az a sajátsága, hogy a központi manufaktúra köré számos kis vállalkozás sorakozik, ahová kiadhatják a formatálakat és a pecsétlőket, azaz a ,,filiáléban" is a ,,főműhely"' termékével azonos díszítésű tálakat készíthettek 19 . A Balácán talált 16, meghatározható középgalliai reliefdíszes töredék egytől egyig az Antoninus kori officinákhoz köthető, így bizonyos időrendi hézag tapasztalható a kevésszámú délgalliai és a középgalliai szállítások között. A vállalkozók közül megemlíthetjük az ún. kis S mestert, akit Cettus (Satus) Martres-de-Veyre-i fazekassal azonosíthatunk 20 (2. ábra 6). Patern ust és Albuciust, akiknek működése a 140-170 ill. 150-190 közti időszakra tehető 21 , négy darab képviseli (2. ábra. 3-5.) Feltűnő azonban, hogy a balácai anyagban nem található meg Cinnamus áruja, ami pedig majdnem minden pannóniai lelőhelyen fellelhető. Zalalövőn pl. csak az 1982-1983 évi ásatások anyagában 40 db képviseli ezt az officinát 22 . A középgalliai sigillaták közül kiemelnénk egy peremtöredéket, amely a rajtalévő tojásfüzér segítségével a 140—180 között működő Albucius vagy Paternus műhelyek egyikéhez attribuálható. (2. ábra 5.) A darab másodlagosan égett, ami nem tekinthető véletlennek, ha arra gondolunk, hogy Albucius eaenye Quadratán és Arrabonában a Marcus háborúkkal kapcsolatba hozható pusztulási rétegekből került elő; Gorsiumban pedig, amelynek nagy részét a 170/178 évi háborúk szintén elpusztították, ugyancsak másodlagosan égett példány került elő 2 3 . Paternus áruját Sallán és Arrabonában ugyanúgy a markomann háborúk katasztrófa-rétegeiben találtuk, Aquincumban pedig egy, a háborúk során leégett edénybolt anyagában. Brigetioban, Mursában és több nyugatpannoniai lelőhelyen másodlagosan égett Albucius ill. Paternus edények kerültek elő, ugyanúgy mint Balácán 24 . Alapos okunk van tehát feltételezni, hogy az anyagunkban található elszíneződött darabok egy Antoninus kori pusztulási rétegből származnak, ha az elpusztult építmény nem is maga a főépület lehetett. Sejtésünket további darabok is igazolják, csak ezek díszítetlenek és ezért csak tágabb időhatáron belül keltezhetők. Másodlagosan égett még két Drag. 18/31 formájú catillus és négy Drag. 33 formájú acetabulum, amelynek enyhén konkáv fala a 170 táján a Thames torkolatánál elsüllyedt hajó rakományában lévő darabokéra emlékeztet 25 . A díszítetlen típusok közül 37 töredéket attribuálhatunk a középgalliai műhelyekhez: 25 Drag. 18/31 formájú tányért, ezeknek jellemzője az erősen felhúzott, kicsit csúcsosra kiképzett aljrész:ezenkívül 11 Drag. 33 formájú csészét. A balácai anyagban legnagyobb számban rheinzaberni sigillatákat találhatunk. A nagy rajnai műhely 145/150-től kezdődően 26 mintegy 8-9 évtizeden át szállított Pannoniába, így nem csoda, hogy e manufaktúra termékei nagy számban tűnnek fel a tartományban. Ha ezt a mennyiséget arányosan elosztva ábrázoljuk, az aiábbi histogramot kapjuk. (7. ábra)
