K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)

BIRÓNÉ SEY KATALIN: Az újabb balácai ásatások éremanyaga

egyik csoport egy-egy hamu- és korommal vegyes rétegből. A pénzeknek egy része is kormos és égetett". Ez lényegében azt jelenti, hogy a korábbi ásatásokon előkerült érmek csak kevéssé használhatók datálás és pénzforgalom szempontjából. Hadrianustól a IV. század végéig vannak pénzek ebben az anyagban. Az újabban — 1976 óta - előkerült pénzek módosítják a képet. A legkorábbi egy görög bronzpénz, amelyet kopottsága miatt nem sikerült közelebbről meghatározni. KöztárTitÊ^EiWToL sasági és Augustus-kori pénzek nem fordulnak elő. Viszont Tiberiustól kezdve Antoninus Piusig szórványosan vannak bronzok, ezek dupondiusok, s csak ritkán sestertiusok (kat. 1 — 15). Dénár az I. századból egyáltalán nincs. A későbbiekben is csak Antoninus Piusnak egy subaeratus denára fordul elő a 161—180 időszakból (kat. 16), közelebbről nem datálható. . Dénárok inkább Septimius Severus és Alexander Severus uralkodása közötti időből valók (kat. 21—30). A III. század első harmadából rendkívül kevés a pénz. A kis éremlelet is ezt tükrözi.

6 A lelet 4,65%-a való a század első harmadából. Hogy ez a kevés pénz inkább ezüst azzal magyarázható, ami általános jelenség a provincia pénzforgalmában, hogy megritkulnak a bronzpénzek. Másutt — így pl: Brigetioban

7 ekkor jelennek meg a Róma városi bronzok pótlására a koloniális veretek. Balácán, III. Gordianus és Philippus uralkodását csak viminaciumi bronzok dokumentálják (kat. 31 — 33) a 238-248 évek között. A III. század pénzforgalmát a továbbiakban Gallienus, Salonina, II. Claudius, Aurelianus, Sëverina, Tacitus, Florianus, Probus és Maximianus Herculius bronz antoninianusai és néhány közelebbről meg nem határozható III. századi bronz alkotják (kat. 34-99). A III. század második felében megnövekszik a pénzek száma és ez a számszerű növekedés a IV. század végéig tart. Ez azonban nem a nagyobb értékbeáramlás jele, hanem az inflációé. A diocletianusi reform idejéből aránylag kevés a pénz (kat. 100—102). Ez egy rövid ideig tartó pénzstabilizációs korszak, amikor is átmenetileg nagyobb értéket képviselnek az új pénzfajták (denarius argenteus, follis). A follis rohamosan bekövetkező redukciójával megint növekszik a pénzek darabszáma. I. Constantinustól a század végéig a legnagyobb a pénzmennyiség (kat. 103 -277), de a/ infláció is egyre nagyobb. Sajnos lehetetlen érték átszámítást végezni a dénár, az ezüst- majd bronz antoninianusok, a follis és a IV. századi Ae 3, Ae 4 egykori értéke között. Visszatérve a kis éremleletre,

8 egyik érdekessége, hogy ásatásnál került elő egy besimított díszű füles kancsóban. A másik érdekessége, hogy vegyesen van a 86 db pénz között dénár, antoninianus és bronzpénz. A bronz és ezüstpénzek keveredése csak igen ritkán fordul elő nemcsak a III. századi leletekben, de a korábbiakban is. A bronzpénzek a lelet több mint negyedét (26,8%) teszik ki. Közöttük csak egy Alexander Severus sestertius Róma városi veret, a többi - III. Gordianustól Aemilianusig - a viminaciumi koloniális verdéből származik, illetve egy Hostilianus bronz Provincia Dacia v£je.ter7T^eríarok és antoninianusok Róma, Mediolanum, és Antiochia verdéiből kerültek ki. A lekt folyamatos pénzbeáramlást csak III. Gordianustól kezdődően mutat. Záródásának időpontját Valerianus, Gallienus, illetve Salonina antoninianusai adják meg. Valeriana mediolanumi vereté (RIC 252 A) a 257-259 években került kiverésre. Salonina antoninianusai pontosabban nem datálhatok, de 253-259 között verték őket. Gallienus legkésőbbi veretei szintén a mediolanumi verdében készültek 257-ben (RIC 391 C és 399 A). A lelet záródásának időpontja megegyezik más pannóniai éremleletekével - így a Visnye, Görgeteg, Nagyberki, Kistormás, Felsőtengelic, Szakcs, Korong, Belatinc, Enying, Dunaújváros, Gorsium, Kabhegy, Felsőcsepely, Rábakovácsi, Mérges, Apetlon, Carnuntum tábor, Berndorf.

9 Ezek az elrejtett kincsek, amelyekhez most már a balácai is csatlakozik, jelzik a délről észak felé nyomuló roxolánok támadását. JoU