K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
GABLER DÉNES-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai terra sigillaták 1.
Az első ásatási szakasz sigillatái és a szántáskor, földmozgatáskor előkerült szórványleletek, összesen 10 db, rétegtani szempontból egyáltalán nem értékelhetők. A veszprémi múzeum szerzeményi naplójába darabszám szerint bejegyezték az egyes évek balácai gyarapodását, de sehol sem tettek említést az épületekről, az épületeken belüli helyiségekről és a rétegekről. 1906-ban a múzeum régiségtára 176 db-bal gyarapodott. (Sz.n. 1629) A bejegyzett 40 apróság között — minden bizonnyal — terra sigillaták is lehettek. 1907-ben (Sz.n. 1930) a 230 db lelet feliratos és bélyeges cserepeinek egy része is valószínűleg terra sigillata volt. Az 1909-es szerzeményi napló 433 db balácai tárgyról tudósít (Sz.n. 2726), többek között sima és „arezzoi" edénytöredékekről. Az anyag 1955-ös leltározásánál még az egyes évek gyarapodását sem tudták különválasztani. így vált lehetségessé, hogy a balácai ásatások zömét nyilvántartó 55.250-es tételből az 1—900-ig számozott darabok a bejegyzés szerint az 1906-1908-as ásatásokból, a 901-914-esek pedig az 1906-1909-es feltárásokból kerültek volna elő. Figyelembevéve az 1909-es gyarapodást, ez lehetetlennek látszik. A katalógusban tételesen felsorolt sigillaták elsősorban a főépület déli traktusában, a felezővonaltól valamivel északabbra a 9. helyiségben ill. a főépület délkeleti sarkán és az újonnan meghatározott K-i kerten, a korábbi 5. helyiségen kívül jelentkező eltérő tájolású épület helyiségeiben kerültek elő. (8. ábra) Rhé Gyula az épület alaprajzának meghatározása érdekében a falak mellett és általában a legfelső padlószintig mindenütt kutatott. Hiányos ismeretekkel rendelkezett az általa 1. és 5. számmal jelölt helyiségek közötti területről (= újabban K-i kert), az eltérő tájolású épület D-i. DK-i feléről ill. a főépület 23. helyiségén kívüli sarokrészéről (= 34. folyosó), bár kisebb árok nyoma itt is megfigyelhető volt. 1979 óta természetesen az épület északi oldalának alaprajzát is bővíteni tudtuk újabb falakkal és az épületen belüli perióduskutatások is újabb, többnyire terrazzopadlóval fedett helyiségeket, falakat hoztak napvilágra. Rhé Gyula kutatóárkainak nyomait több esetben megfigyelhettük, de a főépületnél folyó munkáinak nyomait láthatjuk a K-i kert, falfestményeket is tartalmazó, minden valószínűség szerint, a 4-es folyosó kutatásakor kidobott törmelékében, vagy az épület előtti törmelékrétegekben ill. a terrazzopadlókat borító visszatöltésben. A régi ásatási-, és szórványanyagon kívül a katalógusban maradt 28 sigillata egy része ebből a Rhé féle törmelékből, visszatöltésből került elő. Az értékelhető sigillaták száma így még jobban leszűkült és néhány darabra korlátozódik csak. Ebből a szempontból figyelembe vehetjük a 9. helyiség Hadrianus— Antoninus Pius kori töredékét az 51. szelvényben, a 35. szelvényben a 20. helyiség apszisának építéséhez támpontot nyújtó Antoninus Pius—Commodus korára keltezhető darabját, valamint a 6. helyiség = pince terrazzopadlóján fekvő sigillatákat. Terra sigillaták Rhé Gyula 1906-1926-ig tartó ásatásaiból Katalógus: 1. = VMB Ltsz.: 55.250.17., 4. ábra 1. Katalógus: 17. = VMB Ltsz.: 55.250.42., 4. ábra 3. Katalógus: 21.= VMB Ltsz.: 55.250.35.,4. ábra 4. Katalógus: 22. = VMB Ltsz.: 55.250.29.,4. ábra 5. 1978-ban és 1979-ben szórványként előkerült terra sigillaták Katalógus: 10. = VBM Ltsz.: 83.3.445.; 2. ábra 9. 6/B szelvény Ny-i tanúfalából. 1979 Kísérőidet: kerámiatöredék, VBM Ltsz.: 83.3.445-449.
