K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 1989/1. (Veszprém, 1989)
GABLER DÉNES-K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai terra sigillaták 1.
(A településre érkező árumennyiséget évtizedekre bontva vizsgáljuk; a histogram azt mutatja, hogy a vízszintes tengelyen ábrázolt évtizedben hány sigillata jutott Balácára). Ebből kitűnik, hogy Rheinzabern nemcsak abszolút mennyiségben vezet, hanem még lebontott arányában is meghatározója anyagunknak. Nemcsak a balácai telep, hanem Pannónia legfontosabb szállító üzeme. 75 reliefdíszes és 81 díszítetlen sigillata köthető ehhez a manufaktúrához a balácai leletek közül. Rheinzabern exportidőszakán belül két nagyobb periódust különböztethetünk meg: az egyik a gyár alapításától a markomann háborúkig terjedő időszak, nagyjából 145/150— 170/178 tehát durván a II. század harmadik negyede. Ekkor Rheinzabern még alulmarad a konkurrens középgalliai műhelyekkel szemben 27 , ez mind a balácai anyagból, mind a pannóniai leletegyüttesekből jól kitűnik. A legkorábbi rajnai szállítók közé tartozik Reginus I vagy Cerialis III, akik nagyjából az i. sz. 160 körüli években exportáltak Pannoniába. Legkésőbbi szállítmányaik éppen a markomann háborúk évtizedeiben érkeztek a tartományba 28 . Ezek a darabok még jó minőségűek. Az egyik töredéken a műhely vezetőjének Cerialisnak, valamint a reliefdísz készítő fazekasnak nevén kívül, a második bélveeen még egy név található. A CONSTA/ns/ET NI/valis/ bélyeg is a képmezőben foglal helyet 29 . Ez a harmadik név (2. ábra 8.) érdekes következtetéshez vezet el bennünket. Az ismert szériákat vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy Cerialis neve mellett több más jelzés is található ezeken a sigillatákon; a műhely vezető vállalkozója mellett tehát segédeit is megismerhetjük, név szerint pl. Constanst, akinek feladata a formatál készítése, azaz a díszítés kialakítása lehetett. A harmadik bélyeg nem lehetett a korongoló fazekasé, aki a formatálból kialakította az edényt, mivel az nem a képmezőbe bélyegezett. Amikor ugyanis a formatál készül még nem lehet tudni, hogy ki lesz az, aki a modellből kiformázza a tálat, nem is szólva arról, hogy a fazekasok számos esetben eladták formatáljaikat, éppen ezért azon a korongoló nevét nem tüntették fel. Utóbbi mindig a peremsávon található, amit a kiformázás során utólag korongoltak az edényhez. Nagyon valószínű magyarázat szerint a harmadik névvel azokat a darabokat látták el, amelyeket az agyagbánya, a fundus tulajdonosa javára kellett értékesíteni 30 , ezzel egyenlítette ki a műhely tulajdonosa a földterület gazdáját. Varrótól tudjuk, hogy az agyag sokszor egy ezüstbányánál is jövedelmezőbb lehetett, ha a birtokos kerámiaműhelyt rendezett be. (Varró, Res rust. 1.2, 22) A Balácán található 156 rheinzaberni sigillata (beleértve a Rhé Gy. féle anyagot) többsége a 190 és 230 közti időszakra tehető. Erre a négy évtizedre keltezhetjük Reginus II, Januarius II 31 , Primitivus I—IV (3. ábra 1—5.) és más officinák működését. Ez a négy évtized Pannónia életében a gazdasági fellendülés, a legnagyobb konjunktúra időszaka, ami részben a balácai sigillata-anyagban is tükröződik. A villa életében fontos periódus lehetett a Severus kori, másként nem hozattak volna ilyen mennyiségű importárut. Lehet, hogy lényeges átépítések, bővítések éppen erre az időszakra tehetők. A fellendülés nemcsak a dombordíszes sigillaták nagyobb mennyiségén keresztül mérhető le, hanem az ún. sima, díszítetlen edények is erre vallanak. A teljes anyag 60%-a rheinzaberni eredetű, a fennmaradó 40% négy másik manufaktúra közt oszlik meg. A rheinzaberni reliefdíszes sigillaták mesterek szerinti megoszlása Balácán (H. Bernhard csoportosítása szerint) I a Reginus I 1 II a Comitialis V 1 I b Cerialis III 2 Firmus I-Comitialis V 2 Janu(ariu)s I—Cerialis IV 1 Comitialis VI 1 Cerialis V-Belsus I 3 BFAttoni 1
