Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

DALLOS József: Egy dunántuli német kolonia. Ethnographiai kép

42 A Hienczek legszokottabb iparágai (Lándzsér, Léka, Kőszeg, Rohoncz vidékén) a kőmüvesség; Alsó-Rámócz táján az ácsmesterség; Borostyánkő és Pinkafő vidékének, különösen Német-Szent-Mihálynak valamikor nagy jövedelmi forrása volt a lókereskedés. A bécs-trieszti vasút épitése előtt jobbára ezek fuvaroztak Szombathelyen, Sopronon át Bécs és Trieszt között. A posztósok, szűcsök, takácsok, festők, még csak nem régen is jobbára vagyonos emberek, mindinkább ritkulnak, fölemésztette őket részint a nyugoti gyári ipar, részint a tőke. Virágzó iparágok ma csak a kádárság, a kocsikas- és kosárfonás, Pinkafő vidékén a szitakötés, s ugyanott a vasipar. Összes fajrokonai között a hanysági Német a legélénkebb természtű: ezt is magyar szomszédjai oltották belé. Zajos bucsunapjain szabad ég alatt a csárdás csak ugy járja czigányzene mellett, akárcsak a Magyarok között. Az ő házi etiquette-jök szerint a lány azt a legényt, ki őt tánczba viszi, megvendégeli, a következő alkalommal meg a legény vendégeli meg tánczosnőjét. A gyermekek ki- és megházasitása rendszerint a szülők dolga. Ha tisztába hozták a pénzkérdést s megtörtént már a második kihirdetés is, csak akkor kötik meg véglegesen a házassági szerződést, s ezt megpecsételik egy nagy eszem-iszommal, a hol különféle levesekben s felköszöntőkben nem szokott hiány lenni. * * * Vázlat nem hatolhat a dolgok mélyéig; ha sikerül tárgyát kevés bár, de hü vonásokban az olvasó érdeklődéséhez közel hozni, eleget tett — de nem mindent, mint a hogy Hienczjeinkről még sok mindenfélét lehetne mondani. Annyi tény, hogy hazánk Németjei között sokkal