Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

KÁRPÁTI Kelemen: Olympia múltja és jelene

28 Előttünk áll a Kronos-hegy tövében elterülő Altis, látjuk körvonalait, alapépítményeit a sokat magasztalt templomoknak és csarnokoknak. A görög szobrászat fénykorában képzeljük magunkat, midőn a szerte-szét heverő oszlop- és oromzattöredékek megragadó szépségű diszitéseit szemléljük. Megilletődve állunk meg e romok előtt. Felébred lelkünkben a mulandóság gondolata. Bárhova lépünk, bármerre fordítjuk tekintetünket, önkéntelenül e kérdéssel kell foglalkoznunk ; mi lehetett az a maga egészében, ami töredékeiben, romjaiban is bámulatot kelthet ? Bucsut vévén a classicus hajdankor e megszentelt helyétől, fokozódott érdeklődéssel sietünk fel a kis halomra, ahol a Kladeos jobb partján elvonuló keskeny országút felett az olympiai muzeum diszes épülete látszik. Három oldalról hat-hat széles, fehér márványlépcső vezet fel az épület széles homlokzata előtt kinyiló oszlopcsarnokba, melyből egy meglehetősen tágas előterembe lépünk, hol a muzeum felügyelői a legnagyobb udvariassággal fogadják a látogatót. Majd a nagy terembe jutunk, melynek hossza egyenlő a Zeüs-templom szélességével, ugy hogy oldalfalain a templom két oromzat-csoportozatát könnyen el lehetett helyezni. Hiányaikat kiegészítve látjuk azon tízszeresen kisebb méretű gipszmásolatokban, melyek a bejárattól szemben levő oldalfalra vannak illesztve. Ugyancsak ezen, valamint a bejárattól jobbra és balra eső falakra erősítve láthatók a Herakles munkáit ábrázoló metopok, a Zeüs-templom cellájának faldiszitései. Hiányzó részeiket, melyeket a francziák századunk eljején magukkal vittek, hű gipszöntvények pótolják. Közepén, a terem hosszában egy üveggel fedett hosszú szekrényben elhelyezve különféle terra-cotta — és bronz-