Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

KÁRPÁTI Kelemen: Olympia múltja és jelene

17 Hogy minő sorrendben következtek egymás után a pentathlon versenyei, határozottan nem tudjuk ; valamint annak sincs biztos nyoma, hogy csak az lett-e a nyertes, aki valamennyi versenyben kivivta az elsőséget. Minthogy ezt elhinni nagyon nehéz, főleg ha meggondoljuk, hogy a nagy számú versenyzők között vajmi bajosan találkozhatott olyan, ki ügyesség- és testi erőre nézve a versenyek minden fajában egyaránt kiválott társai közül, valószínűbb az a feltevés, hogy azt tüntették ki a jutalommal, a ki minden versenyben kitüntette ugyan magát és a legtöbben győzött is. 688. óta Kr. e. szokásban voltak az ökölviadalok, a legveszedelmesebb versenyek, melyek főleg azóta, hogy a küzdők csapásaik súlyosbítása végett karjaikra font szijjakra és bőrkeztyüikre olyomgolyókat erősítettek, számtalanszor végződtek halállal, és daczára az óvó intézkedéseknek, ritka volt az az ökölverseny, mely a küzdők egyikének vagy másikának fogaiba, orrába, fülébe nem került. A birkózás és öklözés együttesen szerepeltek a pancration nevü versenyben, mely az egész emberi testet foglalkoztatta, és a melyben egyaránt érvényesültek a ravasz fogások, megtévesztő fortélyok és a hatalmas ÖklÖk munkája. A birkózás rendesen követte a kézharczot, de ebben sem az emiitett szijjak és keztyük használása nem volt megengedve, és nem is öklökkel, hanem behajtott ujjakkal küzdöttek. Mindezen versenyek szintere a stadion volt ; a ló- és kocsiversenyek a hyppodromosban folytak le. A futtatásoknál általában lovakat használtak ; öszvérversenyek ritkaság számba mentek. De a lóversenyek sem tartották fenn magukat sokáig, s nem is keltettek soha akkora érdeklődést, mint a kocsiversenyek, melyek az olympiai ünnepségeknek mindenkor fénypontját képezték. E czélra i í Lcv. / •