Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1893-1894

KÁRPÁTI Kelemen: Olympia múltja és jelene

14 csoportokban a stádiumon végig-futottak. Az egyes csoportok győztesei azután önmaguk között keltek versenyre és a közülök kiváló győztesé lett a jutalom. Nevét felvették a győzők lajstromába, róla nevezték el az olympiást. Az első győző, kinek nevét 776-ban Kr. e feljegyezték, Coroebus, egy elisi polgár ; az ő győzelmével vette kezdetét az olympiások számitása. Vagy husz évvel később kezdték a kettős futást — diaulos, — melyben a stádium hosszát ide és oda, tehát kétszer kellett megfutni. Erre következett nem sokára a hosszú futás — dolichos, — melyben tizszer, sőt húszszor is meg kellett futni a versenypályát. Amaz gyorsaságot, ez kitartást kivánt meg a versenyzőktől, akik közül nem egy fizette meg életével azt a dicsőséget, melyet győzelmével szerzett, mint a spartai Ladas, akiről azt olvassuk, hogy egy dolichos-futás után holtan rogyott össze. Az erő és kitartás példányképeiül jegyezték fel az argosi Argeus és a cariai Polites neveit. Amaz egy ily fárasztó verseny után még azon napon haza sietett, hogy személyesen hirdesse ki győzelmét, ez egy dolichosban nyert győzelmét ugyanazon alkalommal egy gyors futás babéraival tetézte. A 708-iki év Kr. e. jelentékeny változást hozott be a versenyekbe ; ekkor léptették ugyanis életbe az ötös versenyt — pontathlon, — mely név alá a következő érdekes tornagyakorlatokat foglalták : ugrás, egyszerű futás, discusvetés, dárdahajitás és birkózás. Az ugró verseny magas- és messzeugrásból állott, dobogó használásával vagy dobogó nélkül. A versenyzők, hogy az ugrás pillanatában testöknek erősebb lökést adhassanak, a mi súlyzóinkhoz hasonló kő- vagy ércznehezéket