Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1891-1892
BURÁNY Gergely: A római sírfeliratok jelentősége
6 a kiknek életéből valami igazi nevezetes dolog nem volt ismeretes. De a némileg jelentékenyebb emberek sírkövén a viselt tisztségeik, papi hivatalaik megnevezése mellett néha az alvilági isteneknek szokásos ajánlást is elhagyták. Ennélfogva az ilyen síriratok tulajdonképen csak tiszteleti feliratok, a melyektől csupán a záradékok által lehet megkülönböztetni. Ezen különböző elemek egyesítése : az alvilági isteneknek való ajánlás, az életkor felemlítése, melyben az illető elhalt, s az alak teszi a sírfeliratok lényegét, de ezen alkotó elemekhez sokszor másféle mellék értesítések is szoktak hozzájárulni. Ilyenek azon formulák, melyek azt jelölik, hogy a megholt azon sirban nyugszik, mely felett a sírirat áll, a következők : hic iacet (H.I) itt fekszik, hic situs vagy sepultus est (H. S. E) itt van eltemetve, hic cubat (H. C) itt nyugszik, hic ossa sunt (H. O. S) ossa hic sita sunt (O. H. S. S) itt vannak letéve a csontjai stb.) De tudjuk, hogy ismertebb nevű megholtnak nemcsak ott állítottak fel síremléket, a hol tényleg eltemettetett, hanem másutt is, a hol tisztelői voltak. így történt, hogy ugyanazon embernek több helyütt is volt síremléke. Az olyan sírhalmot, a mely alatt a holttest vagy hamvai nem voltak, hanem csak valamelyik megholt iránt való kegyeletből állíttatott, üres sirhalomnak (tumulus inanis, kenotaphium) nevezték. Ebből lehet megmagyarázni, hogy miképen lehetett Ovidius költőnek, a kiről tudjuk, hogy Tomiban a Feketetenger partján ette a száműzetés keserű kenyerét és ott is halt meg, Savariában is feliratos síremléke, melyről Szombathely monographiája is megemlékezik. A megholtak iránt való kegyeletről tanúskodnak az ilyen feliratok: ossa tua bene quiescant (O. T. B. Q) csontjaid nyugodjanak békével, sit tibi terra levis (S. T. T. L) legyen neked könnyű a föld stb. Viszcní a megholtak részéről az élőkhöz intézett üdvözletek is voltak kifejezve a síriratokon : Salve, vale /
