Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

BURÁNY Gergely: Az ókori tükrök és a római nők piperéje

3 sem folyt be pusztitóbb hatással, mint épen a tükrök díszítése által. A bemetszésekkel díszített tükrök a császárság korában kimentek a szokásból, legalább tudtunkkal az ezen korbeli sírokban ilyenek nem kerültek elő. A tükörrajzok hanyatlásának okát azon körülményben véljük felismerni, hogy azon római szellem, mely a császárság korabeli művészetben érvényre jutott, kerüli a rajzoló és festő díszítést és a plastikainak ad felette előnyt. Az utóbbinak több az effectusa és jobban megfelel annak a művészi iránynak, mely éppen az érzéki hatásban keresi végczélját. Innen van, hogy a plastikailag díszített agyagedények a császárság alatt igen kedveltek voltak, mig az agyagfestés és a tükrök bemetszett rajza megszűnik. Azonban a gravir-ozott tükrök eltűnésére még egy különös ok folyt be. A római császárság fényűzése inkább az anyag értékét, mint a művészi diszítést kereste. Már a köztársaság vége felé kezdettek ezüst tükröket használni, a hol azonban az anyag oly nagyra becsültetik, ott eltompul a művészi díszítés iránti érzék. A görögök jól értettek ahhoz, hogy az olcsó anyagot is értékessé tegyék a művészet által, az erkölcsileg romlott korban azonban, mint a római császárok alatt, az anyag értéke felette áll a művészinek. Plinius azt mondja, hogy az ezüst tükrök a Pompeius korabeli Pasiteles művész által hozattak be, azelőtt pedig c n és vörösréz öntvényekből készíttettek és Brundusiumban ezeknek kiválóan jóhirü gyáraik állottak fenn; később azonban az ezüst tükrök annyira elterjedtek, hogy még a szolgálók kezében is ilyenek voltak láthatók. De nem csak kézi tükrök voltak, hanem Senecatól embermagasságú ezüst, sőt aranytükrökről is értesülünk. Seneca ezen tudósítását természetesen csak akkor tudnók igazán méltányolni, ha a szerencsés véletlen egy ilyen példánynyal hozna össze bennünket. Az ezüst tükrök általános használata természetesen magával hozta az olcsóbb l*