Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

BURÁNY Gergely: Az itáliai élelmezési táblák és egy savariai magtármegtöltési feliratos kő

50 (quaestores alimentarii) és ezen tisztséget ugyanazok viselték, a kik a coloniákban és tnunicipiumokban a pénztárt kezelték, a kik legtöbbnyire már magasabb tisztségekkel felruházott férfiak voltak. Ezek a procuratortól tüggtek, a kinek aduiinistrationalis hatásköre igen kiterjedt volt. Továbbá nyertek megbizatást az útbiztosok is (curatores viarum), a kik ismét az elelmezési biztosok ellenőrzése alá voltak rendelve (praefecti alimentorum), a kik pedig igen tekintélyes tisztséget töltöttek be, mert a birtokosokkal a császár nevében ők kötötték meg a szerződéseket, sőt, miután azok jelzálogul birtokaikat lekötötték, a szerződést alá is írták. Marcus Aurelius, úgy látszik némi változtatást hozott be az administratióba, amennyiben a provinciák praefectusain kivül maga mellett egy fő praefektusi állást is szervezett, a ki Rómában székelt. Hogy a hajdani Savaria, mely felső Pannoniának székvárosa volt, nem nélkülözhette a tápintézeti üdvös intézmény élvezését, állításunkat a következő feliratos kővel véljük igazolhatni, a melyet különben a boldogult Lipp Vilmos a mi felfogásunktól némileg elütő általánosabb szempontból az első évkönyvünkben ismertetett: BEATITVDINE. D. N. CONSTANTIS VICTORIS AC TRIVMFATORIS SEMPER AVG. PROVISACOPIA QVAE HORREIS DEERAT POSTEAQUAM COVDENDIS HORREA DEESSE COEPERVNT HAEC VVLC. RVF1NVS V. C. PRAEF. PRAET. PER SE COEPTA IN SECVRITATEM PERPETEM REI ANNONA RIAE DEDICAVIT. (A mindig felséges, győztes és diadalmaskodó urunk Constans kegyelméből kipótoltatván a magtárakban létező hiány, miután a magtárak megtöltése körül hanyagság kezdett mutatkozni, ezen követ Vulcatius Rufinus volt