Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

BURÁNY Gergely: Az itáliai élelmezési táblák és egy savariai magtármegtöltési feliratos kő

4S 1832-ben Beneventum közelében, hol a ligurok által lakott colonia volt az ókorban. A velleiabeli tábla és a tudomány segédforrásainak felhasználásával a legkiválóbb archaeologusok megállapították, hogy Traján a velleiabelieknek és a vidékbelieknek egy millió 116 ezer sestertiust adott, mely összeget azok az ingatlan birtokaikra átvették azon kötelezettséggel, hogy 5% ot fizetnek és az 55,800 sestertius évi kamatot 300 szegény gyermek és pedig törvényes házasságból származott 264 fiú, 36 leány eltartására fordítják. A Beneventum közelében talált tábla feliratának tartalmából következtetni lehet, hogy a kérdéses coloniabeli ligurok 409,800 sestertiust kaptak és abból évenkint 10,245 sestertiust tartoztak a szegény gyermekek eltartásara fordítani, miből következik, hogy a tartozás 2V2 százalékra adatott nekik, mert ezen vidék hegyi lejtői is kevésbé voltak termékenyek , mint a fentebb említett Velleia. A táblák megnevezik az adóst, valamint a jelzálogilag lekötött birtokot, melynek értéke tízszer haladja meg a kölcsönzött összeget. Ezen intézkedés eléggé bizonyítja, hogy Traján bölcsen gondoskodott arról, hogy a gyermekek számára letett alapítványi összeg kellőképen legyen biztosítva és hogy a jótékony intézet ne szűnjék meg az ő halálával. S valóban fenn maradt továbbra is a következő császárok alatta negyedik század végéig. A gyermekek élelmezése a harmadik év betöltésével vette kezdetét, de azt megállapítani nem lehet, hogy mennyi ideig tartottak kezdetben ; annyi azonban mégis bizonyos, hogy Hadrián a figyermekeknél a 18-dik évig, a leányoknál a 14-dik évig terjesztette ki, de e mellett ujabb alapítványokat tett és az évi segélyt is felemelte Antoninus Pius és Marcus Aurelius folytatták a megkezdett müvet a két Faustina tiszteletére egy-egy tápintézetet alapítottak a fiúk és leányok számára (alimentaria Faustiniana). E szép példát magánosok is követték bőkezű adakozásaikkal. Marcus Aurelius ezen ügynek gondozását