Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

BURÁNY Gergely: Az itáliai élelmezési táblák és egy savariai magtármegtöltési feliratos kő

45 szemben való szellemi küzdelemben. A bölcselet martyrokat nevel, az erény mesterévé és hirdetőjévé lesz, az emberek erkölcsi és természeti egyensúlyát tanítja, kárhoztatja a zsarnokságot és kegyetlenséget és arra törekszik, hogy nemesítse a szíveket, ajánlja a jótékonyságot, s részvétet keltsen a szerencsétlenség iránt. E bölcseleti tanok nem maradtak hatás nélkül, mert nem egyszer valósultak meg szép teltekben, midőn egy kis időre szünetet tartott a despotismus. Nero és Domitianus kegyetlen uralma után a jótékonyságnak egy oly intézményével találkozunk, mely a pogány római kornak egyik legszebb és a keresztény felfogáshoz legközelebb álló alkotása. Ez pedig nem más, mint a felebaráti szeretetről tanúskodó tápintézet, melynek az volt a rendeltetése, hogy a szegény gyermekeket élelemmel lássa el. Igaz ugyan, hogy az ingyenes gabonakiosztás márrégen szokásban volt a rómaiaknál, de csak Rómában ; még itt sem volt a nemes jótékonysági cselekedet intézménye a keresetképtelenek számára, hanem csak a politikai kényszerhelyzet teremtette meg. A római főváros lakosságában ugyanis a proletárság túlnyomó volt, s ezen néptömeg vadabb, nyersebb és romlottabb volt, mint a modern világvárosokban, mert sehol sem került össze annyira valamennyi remzet söpredéke, mint itt és kétszeressen veszélyessé tette azt a dologtalanság. A kormány nagy és rendes* gabonakiosztások által kénytelen volt gondoskodni az élelmezéséről, minek az lett a természetes következménye, hogy csakhamar a mulattatásáról is kellett gondoskodnia. A kenyeret és játékokat (panem et circenses) nem csupán a kormány kegyelme, hanem a nép joga gyanánt tekintették. Minden új kormánynak akarva, nem akarva át kellett vennie elődeinek örökségét és ebben a legjobb császárok a legrosszabbakkal versenyeztek. Az új intézmény azonban, melyről mi szólunk, a tápintézet korántsem azonos a munkakerülők ingyenes