Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A jaáki román bazilika

28 és díszítésének akadályaira. Csak így tudták megvilágítani a berakott régi ablakok helyébe nyitott, egyetlen nagyobb ablak daczára sötétté vált főhajó egy részét, az éjszaki mellékhajón át, hová a déli mellékhajó ablakai és a nyugati oromfalba vájt nagy ablak segítettek némi világosságot ömleszteni. — Elmondhatjuk, hogy ezen építési időszakban szenvedett a templom legtöbbet a helytelen tatarozás és oktalan változtatások által. A legutolsó nagyobbmérvü építkezés körülbelül Tolnay apát korára esik, a ki a főhajót az okkortájt dívott dongaboltozattal, mely ma is létezik, födeté be, de ügy, hogy a déli mellékhajó két egymás feletti boltozatot nyert, mi által — mint a néphagyomány máig fentartá emlékét — betelepített szerzetesek itt nyertek néhány lakószobát, hol később századunk derekáig az apátság kezelői gabonát tartottak. E mellékhajó kettős boltozatának önsúlya is aránytalanúl nagyobb volt az éjszaki hajóénál, a mit a boltozat okozta repedések is bizonyítanak. Tolnay emlékét hirdeti a templom körül egykor elterült temető körfalában levő kapu felirata 1663. évszámmal, mely templomunk utolsó építészeti korszakának évét látszik jelölni. Kivételt csupán a tornyok sisakjai képeznek, melyeket a plébánián őrizett levéltári adatok szerint a XVIII. század végén fi 785) Karácsonyi János apát (f 1805.) készíttetett. A féloszlopfők a közönséges román levéldiszszel vannak ellátva az átmenetikor változataival. Az oszlopfő alakításának legvilágosabb példáját mégis azon féloszlop tünteti fel, mely az éjszaki oldal tornyának pillérén sértetlenül fenmaradt, mely gyönyörű állatdísz a legszebb román ornamentika emlékei közé méltán sorozható. Dr. Czobor Béla és Möller István kutatásaik között fősúlyt fektettek a templom azon eredeti építészeti és szobrászati műrészleteinek napfényre hozatalára, melyeket évszázadok folytán avatatlan kezek vakolat alá temettek, így a többi között a déli hajó első szabad pillérében,