Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A jaáki román bazilika

i6 első építési korszakot: a XIII. század derekáig az egész épület befejeztetett, még pedig az építészeti részletek kezelésében nyilatkozó sajátságok bizonyítása szerint franczia mesterek által, kiket a Cluny-apátsággal szoros viszonyban álló hazai benczéseink könnyű szerrel megnyerhettek ügyöknek. A nyugati oldalon a két torony között van a kevéssé kiálló és gazdagon díszített főkapu, melynek befelé fokozatosan keskenyülő oldalfalai között jutunk a toronyfalak és pillérek által képezett előcsarnokba. Ezen áthaladva tárul elénk az egész belső szerkezet alaprajza, mely a magyarországi román templomokat jellemző egyszerűségre emlékeztet, a mennyiben a nyugat-keleti irányban három hajója van kereszthajó nélkül. A keleti oldalon minden hajó külön apsisban végződik, de a középső hajó, mely az elválasztó íven túl négyszögletes szentélyt foglal magában, a félkörű zárulékával jelentékenyenen előszökik. A középhajót az oldalhajóktól két sorban három három pillérpár választja el, melyek közül azonban csak az éjszaki oldalhajó felén levők maradtak meg eredeti alakjukban. Ezek nyolczszögüleg ugyanannyi féloszloppal vannak alakítva, s átfutó párkányzat által összekötve. A templom a világosságot a déli oldalfal és az apsisok ablakain keresztül nyeri. Az éjszaki oldalon — hihetőleg az e vidéken uralkodó szélirány miatt — sem a fő-, sem a mellékhajó falain nem voltak eredetileg ablakok, minek következtében az éjszaki apsist úgy, mint a középsőt három ablakkal látták el, mig a délin, mely jól meg volt világítva, csak két ablakot törtek, miért is dr. Czobor helyesen teszi meg észrevételét Eitelberger rajzának déli apsisára, melyet ez három ablakkal rajzol. A boltozatból máig tényleg fenn áll mindaz, a mit eredetileg befejeztek; nevezetesen a három apsis és főszentély, valamint az előcsarnok boltozatai. A fennmaradt boltozatok a szentélyben és előcsarnokban csúcs-