Kárpáti Kelemen szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1889-1890

A román korszak építési ízlése

14 konstatáljuk, éppenséggel nem akarjuk állítani, hogy a korábbi ó-keresztény bazilikák nem lettek volna befolyással a román izlés teljes kifejtésére, sőt mi e két irány kölcsönös egymásra való hatását bámuljuk a középkori templomépítésnek remekeiben. Még csak az a kérdés, hogy miképen juthatott a Közép-Syria templomépitése Nyugat-Európába ? Ezen kérdés megoldását azon körülményben kell keresnünk, hogy már Konstantintól kezdve a byzanczi császárok korában a legjelesebb építőmesterek az ázsiai tartományokból valók voltak, s hogy Közép-Syria, mely a byzanczi építés fejlődésére oly nagy hatá sal volt, egyedül volt képes a nyolczadik és kilenczedik században mestereket szolgáltatni nyugatnak, hol az általános hanyatlással a római építési technika elhalaványult, mert a tégla, vakolat, czement, s betonnak készítése annyira csökkent, hogy lassankint a római téglaépítést is elhagyják, melynek helyét a törött-kő alkalmazása váltja fel. Hogy a kelet fejlődött építése nem maradhatott befolyás nélkül nyugatra, azt az é'énk kereskedelmi összeköttetés is valószínűvé teszi. Egészen a tizedik század végéig, midőn a néphit az ezredik ev bekövetkezésével a világ felfordulását várta, átalakító befolyást nem nyert az építés, mert azt gondolták az emberek, hogy minek századokra építeni, ha úgy is oly közel van a világ vége ? Csak ezen válságosnak vélt idő elmultával nyert lendületet az építés, mely a román Ízlésnek adott létet. A tizenegyedik században az építés még a bazilikai és syriai minták egyszerűségét követi, mig a tizenkettedik században a fejlődés tetőpontját éri el, a tizenharmadik elején pedig a csúcsívekkel új elemeket vesz fel. Ezen átalakulások szerint tehát háromkorszakot szokás megkülönböztetni: a korai románt, az újabb románt, s az átmeneti kort a tizenkettedik század végén és a tizenharmadik elején. A mi az időrendet illeti, hazánk sajátos helyet foglal el a román építésben. Szt.