Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1887-1888

BURÁNY Gergely: Tájékoztató az őskori régészetben

I 2 tanunk a nagy művészet legrégibb emlékeinél is, melyeket eddig ismerünk és valaha ismerni fogunk Azok nyomai vezetnek bennünket vissza az ős idők homályába, az úgynevezett történelemelőtti korszakba, melynek emlékei az ősrégészeti tudományt képezik Az ősrégészet ugyan még sok tekintetben hézagos, művelődési szempontból mindamellett az eddig elért eredmények is igen fontosak. A mi régiségtárunk meglehetős gazdag ily őskori leletekben, melyek túlnyomó részben Vasvármegye területéről valók és igy kétségtelen bizonyítékul fogadhatók el arra nézve, hogy ezen a vidéken már akkor is laktak emberek, mely időről hallgat a monda és történelem, ezenkívül megvilágítják egykori létüket és tanúságot tesznek ősrégi műveltségi fokukról. Ennek megállapítása pedig azon észszerűnek látszó okoskodásból indul ki, hogy a könnyebben található durva anyagból készült eszközök régiebbek a csiszoltaknál, a csak tüz közvetítése által készített réz és bronz eszközök ujabbak a csont és kőből készítetteknél, végre a nehezen található és kalapálható vasból készült tárgyak viszont ujabbaknak tekintendők a réz és bronz készítményeknél. E szerint tehát az őskor kézi ügyességének fejlődési menetében három, illetőleg négy fokozatot vélnek felismerhetni a tudósok: a k'ó,- réz- vagy átmeneti, bronz és vaskorszakot. Ezek között azonban tüzetes és biztos határvonalat húzni hiú törekvés volna, mivel a dolog természetében fekszik, hogy a művelődési korszakok egyike sem záródott be hirtelenül, a korábbi számtalan maradványaival benyúlt a következőbe ; sőt a különböző világtájak lakói sem ugyanazon időben és egészen azonos feltételek alatt érték el a fejlődésnek ugyanazon fokozatát, miként ezt korunkban is tapasztaljuk. Bizonyos óvatossággal kell tehát fogadnunk azon következtetéseket is, melyeket a régészeti leletekből az egymásutánjukat illetőleg szoktak levonni, mert a mit a művészetek története joggal látszÍK egymásután he-