Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd

— II — Fiú: De hát hogyan tudtak annyinak foglalatosságot adni ? Apa: Hallgass, fiam, csak békével, mindenre rá kerül a sor. — Valamint Görögországban, úgy Rómában is a rabszolgák a vásártéren bódékban mint áruk állíttattak ki. A rabszolgák emelvényeken állottak és a vevők kívánsága szerint kellett fordulniok, hogy minden oldalról láthassák őket kényelmesen. A rabszolgának nyaka körül egy tábla volt, melyre fel volt jegyezve, hogy egészséges e, vagy micsoda hibái vannak, követett e el vétségeket. Ezen adatokért a kereskedő felelőséggel tartozott, Hozzá kell tennem, hogy úgy mint Görögországban csak a közönséges szolgák áruitattak nyilvánosan ; a művészeket ellenben és a tudományos embereket, minők az orvosok s. a. t. szabad kézből vásárolták. Fiú: Hogyan értsem ezt? Apa : A mint a görögöknél említettem, az ilyeneket magán ajánlás útján szokták venni és pedig a mi pénzünk szerint néhány ezer forintért. Fiú : Sok pénz, de mégsem elég egy emberért. Apa : A jó szakácsot vagy a süteménykészítőt ép ily áron fizették. Ha valamely ínyencznek, ki csak a finom ételekben keresi az élvezetet, sikerült egy híres szakácsra szert tenni, éppen úgy dicsekedett vele, mint a lókedvelő szokta önérzettel mondani, hogy ő ennyiért és ennyiért egy kitűnő lovat vásárolt. Mivel a rómaiak oly sok rabszolgát tartottak, a világ minden részéből tódúltak ide a kereskedők. Görögországból és Ázsiából szállítottak legtöbbet, azonban a gall és germán rabszolgák is keresettek voltak, de ezek inkább csak a mezei munkákra. A négereket pusztán fényűzésből tartották. Az afrikai numidákat. minthogy kitűnő lovasok voltak, lovászoknak alkalmazták. Rómában is fennállott Kr. e. körülbelül 300-ig az a szokás, hogy a fizetni nem tudó adós a biróság által a hitelezőjének odaitéltetett, és ha hatvan nap alatt fogságában