Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet Évkönyve 1886

BURÁNY Gergely: Az ókori rabszolgák helyzete. Párbeszéd

— 40 — Apa : Legott meg fogod hallani. A szabad görög ember méltósága alatt állónak tartá, hogy az iparral, mesterséggel maga foglalkozzék. Ámbár a görögök között is voltak kereskedők és iparosok, csakhogy, ha jó módúak voltak, nem maguk vitték az üzletet, hanem a rabszolgák által végeztették. Ezek voltak a munkás, vagy gyári rabszolgák, a kik a tiszta nyereségből eltartás fejében bizonyos perczentet kaptak. Fiú : Ilyen esetben az úr bizonyosan rászedetett és ez nem is ártott neki. Apa : Bizony ez is gyakran megtörtént. — Többször úgy tett a görög ember, ki tudta, hogy rabszolgái szépen jövedelmező tőkét képviselnek, hogy bérbeadta más gyárosoknak s kiválóan bányatulajdonosoknak. így például Kleón bőrgyárosnak politikai ellenfele, Nikias államférfi és hadvezér, ezer rabszolgát adott bérbe a thrácziai bányákba. Fiú : Mivel éppen Kleont említetted, így értem most, hogy miképen lehetett valaki bőrgyáros és államférfi egyszersmind. Tehát ő is egyike volt azoknak, kik a gyári munkát ,és vezetést rabszolgák által végeztették. Apa : Minden esetre. — Azon görögöknek, kik nagyobb földterületekkel birtak, ott voltak a rabszolgáik. A földbirtokos vagy úgy tett, hogy a felügyelőt felelőssé tette bizonyos jövödelem beszolgáltatásáért, vagy pedig valami csekély perczentet adott a szolgáknak ruházkodásra és élelmezésre, a felügyeletet pedig maga teljesítette. A rabszolganőket fonás, szövés, varrás, mosás, főzésre és más effélére szokták használni. A felügyelettel a háziasszony volt megbízva. A rabszolganők munkái gyakran eladásra is voltak szánva. — így történt tehát, hogy a görög, ha nem volt földbirtokos, ipart űzhetett és állami ügygyei is foglalkozhatott, állami hivatalokat viselhetett, seregeket vezényelhetett. A mi most már a házi rabszolgákat illeti, a felügyelő osztotta ki közöttük a szolgálati szerepkört, mert