Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

BURÁNY Gergely: Az ókori műipar

— 25 — fej-formában végződik. Hasonlóképen fejalak a székek támláinak, a tükrök, kések, meritőkanalak stb. eszkö­zök nyeleinek záradéka. Hogy a tárgynak alakjától meny­nyire fü^g az állatnyak és fej megválasztása, mutatják a székek támlái, a meritőkanalak szárai, melyek hattyú­fejben szoktak végződni, mert ezen bizonyos tekintetben hosszú nyakú tárgyakhoz találó hasonlatosságot mutat a különben is kedvelt hattyú. A folyadék kiömlesztésére szolgáló nyilásnak alkal­masan adtak szájalakot. Az ókori kútak képjein alig találunk egyet is. melyen a viz nem állati szájalakon folyna keresztül és ilyféle tárgyak bronz és márvány­ban napjainkig is maradtak fenn. Hogy az állatfej meg­választásánál a tárgy czéljához képest itt is tekintettel voltak, az nagyon természetes. A széles állatfejeket ott alkalmazták, a hol vastag vízsugárra volt szük­ség. míg ellenben a vékony kilövelésére hosszú fejű és keskeny szájüregü állatalakot használtak. A kútnyiláso­kon nemcsak állati, hanem gyakran emberi szájalakot is lehetett látni. Mindez elegendő annak feltüntetésére, hogy az ókori eszközök szerves formákkal elmésen diszíttettek. Hogy azonban a sok szép között némi Ízléstelenséggel is ta­lálkozunk, azon nem csodálkozhatunk. Különösen a lám­pák, mécsek mutatnak sok önkényes találmányt, ha em­beri láb, récze, elefántormány és a többi formában ala­kittatnak. Mindamellett az ókori eszkori eszközök mű­vészies kiállításának jellege félreismerhetlen és az ízlés fejlesztésére való hatásukat becsmérelni nem lehet. Azt sem kell gondolnunk, hogy az alaki diszitést csak egyes drága anyagú tárgyakon alkalmazták és csak a gazda­gok gyönyörködhettek volna bennök, mert az egyszerű emberek által használt tárgyak is diszes alakokkal vol­tak ékesítve. Ámbár azt mondottuk, hogy az organikus alakok díszítését a tárgy czélja és mivolta határozta meg, de nem tagadhatjuk, hogy a diszitmények megválasztá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom