Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

BURÁNY Gergely: Az ókori műipar

— 25 — fej-formában végződik. Hasonlóképen fejalak a székek támláinak, a tükrök, kések, meritőkanalak stb. eszközök nyeleinek záradéka. Hogy a tárgynak alakjától menynyire fü^g az állatnyak és fej megválasztása, mutatják a székek támlái, a meritőkanalak szárai, melyek hattyúfejben szoktak végződni, mert ezen bizonyos tekintetben hosszú nyakú tárgyakhoz találó hasonlatosságot mutat a különben is kedvelt hattyú. A folyadék kiömlesztésére szolgáló nyilásnak alkalmasan adtak szájalakot. Az ókori kútak képjein alig találunk egyet is. melyen a viz nem állati szájalakon folyna keresztül és ilyféle tárgyak bronz és márványban napjainkig is maradtak fenn. Hogy az állatfej megválasztásánál a tárgy czéljához képest itt is tekintettel voltak, az nagyon természetes. A széles állatfejeket ott alkalmazták, a hol vastag vízsugárra volt szükség. míg ellenben a vékony kilövelésére hosszú fejű és keskeny szájüregü állatalakot használtak. A kútnyilásokon nemcsak állati, hanem gyakran emberi szájalakot is lehetett látni. Mindez elegendő annak feltüntetésére, hogy az ókori eszközök szerves formákkal elmésen diszíttettek. Hogy azonban a sok szép között némi Ízléstelenséggel is találkozunk, azon nem csodálkozhatunk. Különösen a lámpák, mécsek mutatnak sok önkényes találmányt, ha emberi láb, récze, elefántormány és a többi formában alakittatnak. Mindamellett az ókori eszkori eszközök művészies kiállításának jellege félreismerhetlen és az ízlés fejlesztésére való hatásukat becsmérelni nem lehet. Azt sem kell gondolnunk, hogy az alaki diszitést csak egyes drága anyagú tárgyakon alkalmazták és csak a gazdagok gyönyörködhettek volna bennök, mert az egyszerű emberek által használt tárgyak is diszes alakokkal voltak ékesítve. Ámbár azt mondottuk, hogy az organikus alakok díszítését a tárgy czélja és mivolta határozta meg, de nem tagadhatjuk, hogy a diszitmények megválasztá-