Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1885

LIPP Vilmos: A vasmegyei régiségtár

— 10 — lig, az alsó két helyütt leálló fogdiszszel van ellátva, ezalatt ismét egy fogdiszes szélesebb szalag fut köröskörül. A kidomborulás szélét háromszoros vonaldisz veszi körül. Eme vonaldisztöl négy egyenlő közben a talap köröndjéig szintén háromszoros bordák nyúlnak le, melyek az edény alsó félgömb idomú részét négy egyenlő részre osztják. A külső vonalok mind fogdiszszel vannak ellátva. A mi ezt az edénykét, mely különben nem korongon készült, hanem szabad kézzel van idomítva, oly csinossá teszi az, hogy számba sem véve a valóban tetszetős alakot, a fekete agyagon kimélyitett vonal és fogdisz fehér gypszszel van kitöltve. A másik két edényke, szinte szabad kézzel idomitott füles fekete agyagibrik, peremük többé kevésbbé kicsorbult, az egyik hasasabb és alacsonyabb, magassága 7 cm., a másik karcsúbb és magasabb, magassága 9 cm. Alakitásuk kezdetleges, anyaguk durvább és nehezebb, mint a csészéjé. (2. 3. 5.) A negyedik edényke tárgya égetett agyakból készült kis füles ibrik, magassága 3 cm., teste egyenközü vonalokkal rovátkolt, a nyak szélétől a kipontozott tal pig négy sor benyomott köröcske fut végig. (4.) A bronztárgyak, melyek szintén legalább is két külön urna-sirra vallanak, két különző női melldisz részekbő

1, három tűből és néhány darab sodronylánczocskából állanak. Sajnos, hogy egy melldisz sem teljes. Osszetartozandóságuk szerint két csoportot és egy különálló tárgyat tesznek ki : a.) Egy átlyukasztott korong, átmérője 8 cm., hátsó lapja sima, előlapján két domborvonalból alkotott ke reszt látszik, melynek négy szára nyilhegyekben végződik. (5.) b.) Három szivalaku lemezke, széleik pontsorral diszitvék, a tompa szivcsúcs fülbe csavarodik. (6.) Ezeket az egyszerű készítményeket hajdan, német források után zengő lemezkéknek (Klapperbleche) neveztem és lószerszám részeknek tartottam, azonban egy legújabb