Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

BURÁNY Gergely: A római építészet befolyása a keresztény templomépítészetre

29 kezdve kelet és nyugat útjai külön válnak. Jóllehet itt nyugaton is vannak még nagyszámú kerek épületek, hanetn ezek csaknem kizárólag bizonyos cultus-célokra szorítkoznak s legtöbbnyire keresztelő, sirkápolnák és vártemplomok. Annál fényesebb eredményt mutatott azon tevékenység, mely a basilika tovább fejlesztését tűzte ki feladatául. A tizenegyedik századtól fogva látjuk az oszlopokat pillérekké átváltoztatni, vagy mindkét támaszformát rythmikus váltakozással egymás mellett alkalmazni. A keresztboltozatok először a hátsó falakat kötik össze, azután merész átkarolással a középhajót is. A főhajónál a kereszthajó általi átmetszése folytán származott négyzetet a kupola födi be. A chorus alja kitágul a kápolnák egész sora számára. Végre a góth vagy csúcsíves építészet feloldja a tömeget, a sík falak eltűnnek. a pillérek és ivekből készült alkotások büszke könynyüséggel emelkednek fel. Az egész épületen úgy szólva nincsen felület, a melyen a szobrászat és festészet müvei láthatók ne volnának és mindez ünnepies homályba burkolódzik, a melybe az ablakok üvegfestészeti pompája által százféle szín hatol. Ki ismeri fel e dómokban tornyai, támjai és szobrászati gazdaságával az említett antik dísztermeket ? Es mégis egyedül az ókor volt az, mely az ily tömegek összerakására és egybekötésére az utókort megtanította. így az ókori műveltség folyton megújul és tevékenységre ösztönzi az utókort. A régi Róma megszűnt, de csak akkor, midőn már nyugatnak művészeti mintájává vált. Az ünnepelt renaissance névhez is az ókor diadala fűződött, midőn a művészetek és tudományok újra éledtek, Róma maradt anyja a művészeteknek és még most is az, a földnek megszentelt része, melyre tisztelettel lép a müveit ember. Dr. Burdni) Gergely.