Burány Gergely szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1884

LIPP Vilmos: Keszthely és vidéke múltjából

i5 a franciskánusok és épen olyan kíváncsiak voltak, mint magam jó egy századdal később, és hogy ők sem találtak a kryptakő alatt egyebet, mint én, t. i. azt a kis üres rekeszt. író kifejezi a konvent e fölötti nagy cso- s dálkozását, és hogy a gvardián parancsolatára rögtön visszahelyezték ismét a követ. Ok az általam talált koponyáról tehát nem birtak tudomással. Folytatom a zárda történetét. A franciskánusok egész 1530-ig zavartalanul lakták e házat, az időközönkénti keszthelyi gvardiánok neveit, habár nem is mindannyiét, a rendi káptalanok jegyzőkönyvei őrizték meg. De 1530-ban a szegény barátok fölött megnehezedett az idők járása. Beütött a török világ, zárda és templom magas földsánczczal és mély árokkal vétetett körül, ezt a hevenyészett erősséget megrakták hajdú őrséggel, melynek nevét a Hajdu-utcza még mai napig is föntartotta, az őrség tisztjei a zárdában a barátok között háziasan berendezték magukat. Igen természetes, hogy a mily arányban növekedett a világi elem a zárdában, azon arányban fogyott a szerzetesek száma, míg végre 1559. körül, a franciskánusok végleg elhagyták zárdájukat, vagy a mi egyre megy, végleg kiszoríttattak a katonaság által. Most a tiszt urak korlátlan urai voltak a zárdának. A zárda egyes elfoglalt részei az elfoglalók jogutódaira örökségkép mentek át; 1590.-ben azonban a kanizsai törökök Keszthelyre csaptak, a zárdavárt bevették és fölperzselték. A várat azonban ugy a hogy később ismét helyreállították, míg végre 1690-ben Kanizsa ismét keresztény kézre kerülvén, a keszthelyi vár vagy erősség szüksége és létjoga is megszűnt. A vár jellegéből kivetkőztetett zárda és részben a templom is több évtizedig a pusztulás és rombadülés szánandó képét nyújtotta. Az uj birtokosok, e romhalmazzal mit sem törődtek, hisz a XVIII. század elején a zárda összes lakosságát néhány koldusasszony és egy Eszterházy-féle béres képezte, ki három czellában serté-