Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1881

LIPP Vilmos: Emlékbeszéd b[oldog] e[mlékezetű] Szabó Imre elnök fölött

nünk, mint mi ő benne; mert ő, a kinek tőzsgyökeres magyar, magas szellemi műveltsége által eredetiségéből ki nem vetkőztetett, néha napján még nyers modora alatt is éles, a legcsekélyebbre kiterjedő megfigyelői tehetség, tágas, sokoldalú tapasztalaton nyugvó ember- és világismeret rejlett, csakhamar belátta, hogy lelkesültségünk lángja nem múlékony szalmatüz, hogy ügyünknek épen Szombathelyen van jövője, végre hogy épen kimagasodó társadalmi állása, sok nagy és szent kötelmei mellett arra is van hivatva, hogy egy oly eszmét karoljon fel és segítsen diadalra, mely végczéljában a közművelődésnek, a társadalmi haladásnak tesz szolgálatot. És mi lett annak következménye, hogy Szabó Imre állott egyletünk élére ? Ha valakinél, ugy ő nála bizonyodott be napnál világosabban, mily vonzó ereje van a nemes példának. Vasmegye szine-java egyletünk köré csoportosult; egyleti működésünk napról napra tágasabb kört nyert, az ügy iránti érdeklődés még a köznép rétegeibe is áthatott. O ajánlott fel helyiséget az egyleti munka látható eredményének, avasmegyei régiségtárnak saját palotájában, oly helyiséget, melynél czélszerübbet, alkalmasabbat Szombathelyen nem is találhattunk volna. És mi képezte első alapját muzeumunknak, melyet 1872 julius 25-én megnyitottunk a közönségnek ? Az ő általa adományozott római kőrégiségek, az ő hatalmas közbenjárása folytán a magyar nemzeti muzeumtól visszaadott Bittniczféle kettős példányok, a szombathelyi főgymnasium régiség- és éremgyüjteménye, és az elnök példáján megindult egyesek, akkor még csekély számú adományai. De annak morális hatása, hogy ő volt egyletünk elnöke, hova tovább mindig hatalmasabb mérvben nyilvánult. Sokan, igen sokan nem adták volna át féltett kincsekként rejtegetett régiségeiket, családi ereklyéiket muzeumunknak, ha Szabó Imre neve és állása nem nyújtott volna kétséget kizáró biztosítékot arra nézve, hogy azon egylet, melyet ő vezet, nem magánérdeknek, hanem egyedül a közjónak szenteli munkásságát. Szabó Imre a régészet terén szaktudós nem volt, nem is affectálta soha. De nagy volt benne az ügyszeretet és buzgóság, és evvel talán többet használt az egyletnek, mintha szak-