Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1881

[LIPP Vilmos?:] Két szobrászati mü a vasmegyei régiségtárban

támaszkodva széles mosolygó ábrázatú szolgáló nézi az előtérben lefolyó jelenetet. Az egész képen a boldog megelégedettség bája ömlik el, az alakok csoportosítása olyan, hogy egyik sem zavarja a másikat, hanem kölcsönösen kiegészítik egymást. Mindegyike az alakoknak, daczára a szenvedett időviszontagságoknak, nemcsak a kivitel finomsága, az emberi alakok, tagrészek aránya — hanem és kiválólag a természetes, minden feszességtől ment testtartás által tűnik ki. Az álló és ülő nő szabályosan szép arczéle, a ruházat finom redőzete, a tehénnek hátrafelé a távlat szabályai szerint elmosodó alakja, az összes alakok könnyüdsége a hellen plastika legszebb idejére emlékeztet. Az egyetlen nem idealizált alak az egész képen a kövér gyermek, ez az egyetlen concessio, mit a görök művész a római realistikus felfogásnak — talán kívánatra is — tett. A paizs. Különleges római tárgy, hihetőleg valami győzelem emlékeül fogadmányból az isteneknek felajánlva. A mi ezen tárgyat maga nemében oly becsessé teszi, az, hogy a paizs természetes nagyságban és vastagságban van kifaragva és nemcsak az elő-, hanem a hátlapja is. Valóságos diszpaizs, mely ép ugy meglehetett az illető adományozónál eredetiben fából készítve és érczczel bevonva. A paizs egy hosszúkás elől domború, hátul homorú nyolczszög. Magassága 74*5 cm., szélessége 40*0 cm., vastagsága: 2 cm; a 7 cm. magasságig domborodó paizs előlapja 7 mm., széles pálczatag által 3 fő és 4 mellék háromszögű mezőre osztatik. A 42 cm. magas középső mezőben Victoria áll ballábával egy gömbön, melyet jobb