Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
BUBICS Ede: A kőszegi „Ó ház"
— 68 — kik isteneiknek házakat nem épitettek, mert őket mint legfőbb lényeket falak közé zárni nem akarták, de nem y is merészelték volna. Ily halmok béltartalmát, vagy külső szervezetét tekintve, elkerülhetlenül ily áldozati he'yeknek, istenek szentélyeinek keli tartanunk azon müveket, melyek alkotása másféle magyarázatnak alapul sehogy sem tekinthető, illetőlegel nem fogadható. Ily emlékeket lehet találni lapályokat környező magas hegyek csúcsain soly vidékeken, hol a történelem előtti népek telepei nagyobb számban előfordulnak. Egy a mi kőszegi „ó házunkhoz" hasonló épitmény sejtelmünket meggyőződéssé változtatta, mihelyt az alkotásra, s méretekre vonatkozó adatokat összehasonlítottuk. Ezen épitmény az ősi, történelem előtti emlékekben oly igen gazdag austriai Manhart negyed legmagasabb pontján, a Buschberg egyik csúcsáról tekint le a Thája folyó messze vidékén elterülő síkságra, az ivadékoknak romjaiban hirdetve a pogány istenek hajdani, de megdőlt uralmát. A Buschberg hegynek e tömör kúp alakú szikla csúcsa körül van keritve föld és kőgörgetegből készült sánczolattal, melynek átmérője 266 lépés és ezen sánczolat bensejéből a csúcs kúpalakban, mint egy szabályosan idomított tumulus emelkedik ki. Az itt szórványosan elő- ^ forduló, szabad kézzel csinált edények cserepein kívül semmi sem emlékeztet az emberek hajdani ittlétére. A köritett tér sokkal csekélyebb, hogysem ősi erősségnek létezésére csak gondolni is lehetne, mert a felső tér szélessége 7 5 meter, hosszúsága csak 142 meter. — Ily korlátolt térségnél fogva ezen helyiséget sem várnak, sem valamely magánlak besánczolásának a viz hiánya miatt, de sirt rejtő tumulusnak sem lehet tartani, mert a kúp minden részében tömör szikla. Mindezeknél fogva ezen emberi munka által idomított, s körülkerített helyet pogány templomnál egyébnek nem lehet tartarii, az az nem is falakból készült templomnak, hanem oly helynek kell tartani, mely elzárt területének magas fekvésénél fogva az istenség magasztosságáról táplált ke !ta fogalmaknak tökéletesen megfelelt. Grimm Jakab „Geschichte der deutschen Sprache" czimii jeles munkájában ezen pogány imolákra vonatkozólag igen találóan azt mondja : „Míg > az emberek a szabad természetben és az erdőkben laktak, isteneiknek tartózkodási helyeket is ugyanott jeleltek ki. Mindenütt voltak olyan homályos berkek, melyek rejtett
