Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

REZSŐFY Görgy: A római uralom Pannoniában

- 74 360 km. hosszúságban kiterjedt a Dunától a Szemeringen Wechsel és Thalbergi alpokon át a Schöcklig, innen a Murán y tul a Schwannbergi Alpok, a Bacher, Gonobiz — Seizi és Geyrachi hegyeken át a Saan folyónak a Szávába való ömléséig. A Caravanca hegyek a Juli alpok keleti ágai; e hegylánczok válaszották el Pannoniát nyugaton Noricumtól és délen a tulajdonképeni Ulyriától, keleti és éjszaki határát a Duna képezte. Pannónia tehát kiterjedt a mai Dunántulra, Horvát-Szlavonországokra, Boszniára, Alsó Ausztria, Steyerország ésKrajna keleti részére. Felosztatott két részre: felső, superior és alsó, inferiorra. utóbb N.Constantán alatt amazt prima első, és emezt secunda második Pannoniának nevezték. E két Pannoniát Ptolomaeus (L. V. Cap. XV. és L. II. Cap. XV.) szerint a Rába torkolatától a Vorbas (Verbász) torkolatáig (Bród és Gradiska között) a Cetius hegyekkel párhuzamosan egész a Bebios hegyekig vont vonal választotta el. Diocletian uralkodása alatt (284—305; Galerius Pannoniának keleti részét a Dunáig különválasztja és alkotja a neje nevéről nevezett P. Valeria provincziát*,mely a mai Tolna-Fehér megyékre stb. terjedt ki, e három Pannoniához járult a negyedik a Saviai, a Száva, Dráva és Duna közén; mely évben választatott el a Saviai vagy vizközi Pannónia, bizonytalan. AN. Constantán áhal eszközölt uj felosztás alkalmával Pannónia az illyriai praefecturához csatoltatott, mely 3 dioecesisre: macedoni, dáciai és nyugoti illyriaira osztatott, ez utóbbihoz tartozott a 4 részre osztott Pannónia. N. Theodosius két részre, keleti és nyugotira osztván a római birodalmat, Pannónia a nyugat római birodalom egyik provinciáját képezte. Augustus egyeduralkodóvá levén, a kormányformát a megváltozott viszonyokhoz mérten idomította át. A birodalom tartományai fejedelmi ós tanácsi tartományokra osztattak. Amazok leginkább határtartományok voltak, hol hadseregek állomásoztak, egyedül a császártól függtek ós annak magánpénztárába adóztak, ezeket a császár által kinevezett kormányzók igazgatták mind hadi mind polgári ügyekben. E tartományokban, részint mivel ellenséges beütéseknek voltak kitéve, részint, mivel a legyőzött nép gyakrabban, mig sorsába beletörődött, fegyvert ragadt, nagyobb számú katonaság tartatott, mint a tanácsnak * Ammian. Marcel. L. 19.