Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880

BUBICS Ede: A kőszegi „Ó ház"

- 61 ország Boiemumnak, melynek elnevezésérűl Tacitus római x híres történész igy nyilatkozik (Germania 28 fejezel) „Marét adhuc Boiemi nomen, signifieatque loci veterem memóriám, quamvis mutatis cultoribus." Vannak ujabbkori történészek, kik a keltákat egyenesen Ázsiából vándoroltatják hazánkba, és a nyugati Europa tartományaiba, mi azonban, hogy kitűzött tárgyunkat megközelíthessük, mel őzve a chronologice meg nem határozható kelta emlékekre való hivatkozást, a történelmi adatok nyomán követjük a kelta törzseket azon időpontig, melyben itt létöket a helynevek, s némi emlékek megvizsgálása után körülbelül meghatározhatjuk. A történeti adatok bizonyitják, hogy a kelta gallok Brennus vezérlete alatt Olaszországba nyomultak, s 391 Kr. e. Eóma városát is bevették, mely idő óta a rómaiak a cisalpini gallokkal két századon át változó hadi szerencsével harczoltak, mig végre, Scipio Nasica a kelták legharcziasabb törzsét, a Bojokat 191-ben Kr. e. annyira megverte, hogy a vereséget szenvedett Bojok maradéka mindent összeszedve felkerekedett, és a Dunához vándorolt, hol a szintén kelta fajú Tauriskok mellé telepedett. Itten, s különösen a Fertő vidékén a bojok tűrhető nyugalomban részesültek egész 40-ig Kr. e. a mikor is a Geták őket folytonos megtámadások által annyira meggyöngitették, hogy harmincz év elteltével a győztesen előnyomuló rómaiak jobbára csak pusztult helyeket találtak ott, hol a vitéz bojok uralkodtak, miért is a megszálló rómaiak az elpusztult bojok tartományát Deserta Bojorum-nak nevezték. Ezen történeti adatok lelszárnitása szerint a kelták, Polybius szerint galaták körülbelüi negyedfél századon át tartották hatalmukban Magyarországnak nagy részét, s hihető, hogy Olaszhonba vándorolt, s Francziaországban maradt fajrokonaikkal folytonos összeköttetésben voltak, mert megtörténtnek állitják, hogy 281-ben Kr. e. Tolosából (mai Toulouse) egy uj kelta törzs vonult át a hercyniai eidőkön a Dunához, magának ottan lakhelyet keresendő. Az előadottak szerint, kétféle keltákat látunk hazánkban letelepülni, azokat, kik Sigovesussal jöttek ki Galliából, — hihetőbb azonban, hogy Ázsiából való kivándorlásuk alkalmával itten honunkban váltak el az Atlanti tengerig vándorolt rokonaiktól s a később Olaszhonból jött Boiokat kik mint emiitők, a Fertő mellett telepedtek meg.