Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1880
LIPP Vilmos: Adalékok a római szobrászat emlékeihez Vasmegyében
— 22 — fényre, melynek föliratos részét tavali évi jelentésünk 70-71 lapján hozza (XOVII 50) és a melyen a fölirat alatti ^ dombormű ismét esak a hasonló párducz a gyümölcsös kosárral, még pedig igen csinos, mondhatni művészies kivitelben. Ezen négy emlék korviszonyait egybevetve, azon meggyőződésre jutottam, hogy az utolsónak felhozott bizonyára a legrégibb, mert mind a fölirat betűinek szabályossága és szépsége, mind a faragvány izmossága időszámitásunk első századára utal. A két ormózatos kő valószínűleg a második századból datálódnak, mig a győzelmi emlék Modestus és Probus consulok alatt, tehát a harmadik század elején, 228-ban Kr. u. készült. Kerestem én ezen párduczot a magyar nemzeti muzeum római kőemlékein, de sehol sem találtam. Átkutattam a szomszéd Steierhon római emlékeit, részint a Joanneumban, Grráczban, részint azon munkákban, hol ezek rajzai megvoltak, mind hiába. Pedig, ha valahol, ugy csakis Steierhon, a régi Noricum lehetett az, hol ezen alakításnak elő kellett vala fordulni, ha szokásos volt; mert a savariai faragványos emlékek nagy része alighanem Noricumban készült megrendelés utján, ezt lehet legalább % következtetni az általánosan használt fehér steier márványból, ezt a sírkövek ormózat!ejtőjén oly gyakran ismétlődő dekorativ állatalakokból. Áz olaszhoni dúsgazdag muzeumokban sem akadhattam párduczunk ilyetén példányára, holott ott párduczok bőven fordulnak elő. A párducz mythologiai jelentősége szerint, Bacchusnak, a bor istenének szent állatja ós mint ilyen a Bacchus csoportozatok állandó alakja. Van egy savariai emlék, mely ma már ismét a földbe készül visszasülyedni, a honnan félszázad előtt nagy nehezen előhúzták, egy nagy fehér márvány sarkophag, sirláda, melynek fölirata ugyan nincsen, de a hosszoldalok mindnégy szegletében egy-egy genius áll rézsut fordított fáklyával, mig a zároldalakon szőlőfürtök és venyigék által képezett lúgosban két párducz egymással szemközt egy asztalkára fölkapaszkodik — sirládákon szokásos díszlet, melyhez a mi párduczunknak semmi köze. x Mindezekből önkényt következik tehát, hogy a pár ducznak, ugy amint az négy emlékünkön megjelenik_ különleges jelentményének kell lennie. A mint már emli"
