Rezsőfy György szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1879

BUBICS Ede: A római postaügy belszervezete

— 28 — nyikorgását, kocsikat és lovakat, melyek egész porfeilegeket repitenek a levegőbe, s. a. t." Ily eleven jeleneteket lehetett mindazon állomásokon látni, a melyek egyes vidékek gyülhelyeivé alakultak E szerint a régi római posta állomások igen hasonlítottak e tekintetben mai vasúti nagyobb államásainkhoz. Julianus nak igaz azon mondata: „minden ugy van. mint nálunk.' Azt mondottuk, hogy a rómaiak szerettek utazni. A természeti ritkaságokat, a vidékek szépségeit a rómaiak ép ugy kedvelték mint mi. A mi veit osztályból számosan utaztak a szomszédos tartományokba az ottani nevezetességek megtekintésére. Számosan utaztak az ókori míiveitség paradicsomába. Görögországba a virágzó művészet megtekintése és megtanul hatása végett, nem kevesebb számmal voltak azok kik a tudományok elsajátítása végett Göröghon hires bölcseit meglátogatták. Hogy rövidek legyünk, fel kell tennünk, miszerint oly nagy és oly ügyes szervezetű birodalom, minő a római volt, csak is a legnagyobb közlekedésnek eszközlése által lehetett azzá, a mi volt. A körültekintő rómaiak idejekorán fel smerték a jól elkészült közlekedési utak befolyását, s iparkodtak is az úthálózatot a nagy birodalom minden tartományaira kiterjeszteni, s ez által Rómát a meghódított tartományokkal folytonos érintkezésben tartani. Augustus császár volt a postai intézmények kezdeményezője ; nem annyira a közjólét, mint saját személye érdekében. Az ő rendelkezése következtében alkották a posta kezelésre vonatkozó szabályokat, állították fel kiszemelt helyeken a posta állomásokat,, melyek „Statio mansio vagy Mansio"-nak neveztettek. A császári kormánytorma, mely lényegében mégis csak katonai szervezetű volt, — szükségessé tette azt, hogy a fontos postaügy oly egyénre bizassék, ki nem csak állására nézve, de befolyásánnl fogva is a császári akaratot érvényesíteni képes legyen. Térjünk át ezen előzmények után a római posta szervezetére A rómaiak a postát min len egyéb melléknév nélkül röviden „cursus publious"-nak nevezték, mely megnevezést a régente divatozott gyalog futároktól — cursores — kölcsönözték, kik legelőször is Persiában 'ayya^of nevezet alatt alkalmaztattak a kormány által a