Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878
BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése
46 nokat deportálni rendelte.*) Némely hivatalnokokra nézve a málhás lovak és előfogatok használatát egészen megtagadta, előkelő hivatalnokoknak azonban, de csak kimélő használat mellett, megengedte az előfogatokat, nehogy a tartományok lakói károkat szenvedjenek. Magánszemélyek csak mint a császári tisztviselőknek útitársai részesülhettek a postai alkalmatosságokban. Ezen engedélyt Constantin kivételesen személybiztosság és egyéb alkalmatlanságok könnyebitése tekintetéből határozta kiadatni. Ezen megszorító rendeletek a postafogatokkal való nagy visszaélésre mutatnak, különösen a mellékes utakon, a hol a postavonatokat leginkább igénybevevő katonai egyének a legnagyobb önkénynyel annyira zsarolták a postákat, hogy gyakran még maga a császár is csak nagy nehezen kaphatott készen álló lovakat saját személyének s málháinak tovaszálliiására. Ez okból — mint Cassiodor írja — a postakezelőknek gyakorta megparancsoltatott, hogy az utazókat gyorsan tovaszállitsák. 2) Végtére 326. évben kemény rendeletet menesztett azok ellen, kik a saját használatukra requirált angariákat 3) útközben eladták. Az ilymódon eltulajdonított angariák vevőit és eladóit számkivetéssel büntette. Hasonló büntetésben rész sültek az illető orgazdák is. Ezen törvény szigorú figyelembevételére kötelezte egyúttal a postahivatalnokokat is. Ily szigorú törvény eléggé világosan tanúsítja, mennyise- elterjedt volt a visszaélés, a romlottság, csalás, a római birodalom hanyatlása korában, mennyire zsarolták a népet, mennyire csalták az államot épen azok, kiknek nagyobb része hivatva volt az állam javára ügyelni. 4) Nagy Constantinnak három fia Constans, Constantin és Constantinus kormányra jutván, több rendbeli törvényeket alkottak, melyekből kitetszik, mily nagy figyelmet fordítottak azon ügyre, mely különösen saját érdeköket érintette s melyet a barbár népekkel való folytonos harczok között is mindinkább iparkodtak fejleszteni s javítani. Mind hiába. A cursus publicussal való visszaélés ez időtájban már oly nagy mérvekben jelentkezett, hogy a népességet a kétségbeeséstől alig lehetett megmenteni. A régi római erkölcsök már csak a történeti könyvekben léteztek, mindennapi életben megmosolyogták, de nem utánozták. Ily sanyarú állapoton segíteni akarván Constantius, több rendelet által iparkodott a visszaéléseket korlátozni, különösen 354. évi törvényei által. 5) így a helytartókat a provincziákban ezentúl utazási jegyek kiadásától, a cursus publicus használásának korlátozása tekinteté1) Cod. Yheod. 5, 2. 2) Cassiodor VL 4, 47. 3) Angariare, mint ige, az alattvalók hirhordói l.ötelozettségét íelent&tte, később átvitt értelemben azon fogatokat is jelezte, melyeket az alattvalók a posta rendelkezésére eléállitani tartoztak, két ökörfog it is gyakran itngarianak neveztetett. 4) Cod. Ybeod. 8, ö, 4. 5) Cod. Ybeod. 8, 5, 5.
