Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1878

BUBICS Ede: A római postaügy történelmi fejlődése

41 czélzatait a postai intézményre nézve előadja. Azt mondja, hogy a postai intézmény által lehetővé lett a császároknak a tartományokban minden történteket megtudni, nemcsak azt. amit ellenei szándékoltak, hanem azt is, amit helytartói, alantabb hivatalnokai cselekedtek. Különösen felhasználtattak pedig a futárok az adók ininélelőbbi behajtását czélzó rendeletek kézbesítése végett. Augustusról azt is mondják a történetírók, hogy Tiberiust és Drusust, mostoha gyermekeit, mint a provincziákba küldött követeket , mindig a postán szállíttatta, hogy okmányait

1), leveleit oly pecséttel zárta, melyek vésetei eleinte egy Sphinx, később Nagy Sándor, utóbb saját képét ábrázolták. Utódai az általa javított postai szervezetet fenntartották, de az állomásokon készentartott lovakat és előfogatokat többször a maguk kényelmére is használták, p. o. Nero. A folytonos fondorlatok beálltával egyes imperátorok csak is a katonaság kegyeinek megnyerése által jutván az ingatag uralkodásra, személyes érdekökben a postai intézményt kiváló figyelmükre méltatták anélkül azonban, hogy annak hiányait más tekintetben megszüntették volna. Jele ez annak, hogv nemzetgazdászati nézeteiket nem voltak képesek uralkodói előnyök tekintetbe vétele mellett az alattvalók jóllétével összeegyeztetni és ez által a közlekedési szervezetet az állampolgároknak hasznossá, az államnak pedig jövedelmezővé tenni. Ily önzés sugalta intézkedés folytán a császári parancsolatok küldetése, az utazó államhivatalnokok, katonatisztek tovaszállitása volt a főczél, miáltal az egyes állomásokra nagy terhek háromlottak, anélkül azonban, hogy a provinciális alattvalóknak megengedtetett volna a postai kocsikat, lovakat és a levélhordókat a szükségletnek megfeloleg igénybe venni. Valentinian császár ugyan sokban iparkodott az alattvalók terhein enyhíteni, e tekintetben azonban túlságos fukarsága nem engedte, hogy az állam polgárainak vállairól levette volna. A nemeskeblü, lovagias Nerva volt az, ki 9G Kr. u. az előfogati kötelezettség által a többi tartományok mintájára sújtott olaszországi lakosokat az elöfogatok, teherhordó lovak, szarvasmarhák kiszolgáltatása alul felmentette, miáltal alattvalói vonzalmát nem csekély' mértékben megnyerte. E nemes gondolkozású tettének megörökítését tanúsítja, egy tőle származó éremnek ily felirata: Vehiculatione Italiae remissa. S. C. Az érem előlapján két nyereg nélküli öszvér látható legelészve a kocsi háta megett. (

Uesen. Nerva életrajzában

2^ azt állítja elegendő okadatolással, hogy Nerva az allatvalókat ezen teherviseléstől felmentvén azt a fiscusra átruházta, a miben őt a későbbi uralkodók is követték. E zen humánus eljárása mintegy alkalmat adott némely uralkodónak, alattvalóik sérelmeit s panaszait hasonló módon orvo1) Utalvány elófogatukra. 2) Giesen, De imper Nervae vita. Rom 1865, p. 1?.