Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Titkári jelentés

92 dús változatossága annyival is inkább lekötött, mert saját római gyűjtéseink is, kivált ez utóbbiakkal állanak legnagyobb rokonságban ; és ha valahol, ugy itt nyerhettem a római bronz, üveg, és agyagipar terén a legkimeritőbb tájékozottságot. Talán mondanom sem kell, hogy ez alkalmat tehetségem szerint kellőleg felhasználni iparkodtam. Felemlítem még azt is, hogy az ókori régészet két különálló ágára nézve is gyűjtöttem tapasztalatokat a florenczi, bolognai és római muzeumokban, t. i. az ó-görög agyagipar és az egyiptomi régészet terén. A görög agyagipar tanulmányozása azon tekintetben is szükséges volt, mert ez képezi a hasonnemü etrusk ipar alapját s úgyszólván kiindulási pontját; — az egyptomi régiségek pedig merev alakításaikkal tárgy-és ismeretkörömet gazdagiták. Az ókeresztény régiségekre nézve a katakombák és a lateráni muzeum, az ókeresztény építkezésekre nézve pedig a római sz. Kelemen és a milanói sz. Ambró egyházai adták a legkiválóbb tanulmányi alkalmat. Azonban nemcsak e nevezett helyeken, hanem Olaszország minden kisebb nagyobb városában, a hol csak megfordultam, találtam egyes épületeket, leginkább egyházakat, melyeken az ókeresztény stíl fejlődési menetét követhettem ; a hol láthattam, hogy virágzott az ki a szép román stíllé, hogyan óvta meg azt az antik maradványok folytonos szemlélete a grotesk symbolika kinövéseitől, hogyan ment az át természetes folytatásként a renaissance-ba. A góth stíl e mellett mint éjszakról importált vendég szerepel és részint csak diszitményül szolgál, részint olasz felfogás szerint, de saját természete ellenére tágas csarnoképületté szé lesbül ki. Nem mulasztottam el azonkivül, a mennyire kiszabott időm engedé, az újkor műremekeivel való megismerkedést sem. Mindazonáltal bevallom, hogy csak a legnevezetesebb jelenségekre kelle szorítkoznom, mert Olaszhon mű-