Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: Titkári jelentés
9 1 tolini, úgyszintén egyes főurak muzeumaiban, továbbá a florenczi, nápolyi, de még a velenczei muzeumokban is tömegesen kiállítva a leggyönyörűbb, legszivrehatóbb műélvezetet nyújtják ; az izlés nemesítésére, a műérzék kifejlődésére pedig semmi által nem helyettesíthető hatást gyakorolnak. E szoborművek szemléleténél egész uj világ tárul fel előttünk; szellemi látkörünk egyszerre óriási mérvben tágul; a remekírók tartalma kézzelfogható alakot ölt magára ; mert e néma, de elragadó szépségű tanúi a letűnt ókornak sokkal hangosabban hirdetik a görög-római szellem nagyszerűségét, mint bármely irott emlékek; hisz az irók első sorban is csak képzelmünket izgatják fel, a mi mellett a kutató ész még ezer kételyt támaszthat, — mig e szobrászati remekeket látva, az antik szellem nagyszerűségén kételkednünk nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad, - sőt valóságos őrültség volna. Az antik szobrászatot illető tapasztalataim részletezésébe nem bocsátkozhatom, mert a művészettörténelem idevágó részeit, saját egyéni nézeteimmel megtoldva kellene recapi ulálnom, a mi jelentésem szűk keretével ellenkezik. Az ókor művészete, mely magas röptében először a vallási, utóbb az állami eszméket testesítette meg örökszép alkotásaiban, végre leszállt a család tűzhelyéhez, a magán életbe, s annak minden izét ugy átjáita, hogy még a legcsekélyebb házi szerekre, eszközökre is rányomta a szépség, a helyes izlés bélyegét, Körfutamának ez utolsó szakában már nem az örök időkre szóló emléket, hanem a közönséges élet csinosbitását, élvezetesebbé tételét tűzi ki magának feladatul, és hogy ennek mily általános, mindent átkaroló mérvben felelt meg, azt kivált a nápolyi muzeurnban létező pompejii régiségeken láttam. A falfestmények, és rakművek (mozaikok), melyek pompás szinteljük által minden várakozásomat felülmúlták; a háziszerek s ipartárgyak