Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: A történelem előtti kor Vasmegyében
8 2 az itt talált népektől hagyományképpen vettek át. Még nevezetesebbé teszi az e nevek alatt ismeretes helyeket azon körülmény is, hogy mindenütt ősrégi erőditvények maradványaira, nagy kiterjedésű kerek, vagy széles ivet képező sánczokra akadunk. Igya Vasvár melletti, úgynevezett római sánczok egész Oszkóig húzódnak, melyek azonban éppen nem római jellegűek. Megengedjük, ho^y a rómaiak is használták később, mit egyes, körületökben talált római érmek látszanak bizonyítani; hanem azért még sem az ő művök. A vasvári erdőkben létező sirdombok vaskoriak, s ebből következtetjük, hogy a sáncz is ugyanezen kornak köszöni létét. A kitűnő bort termő Vashegy tája helylyel közzel egész rétegeket képző vassalakkal van elboritva, holott a történelmi kor irott emlékei sehol sem tesznek emlitést arról, hogy megyénkben vasbánya, vastermelés létezett volna, valamint jelenleg sincs. Pedig a gyepü-füzesi erdőben, midőn az esővíznek lefolyást készítettek, a mai humusréteg alatt tizenkét kúpalakú, egy méter széles, másfél meternyi magas kerek kohót fedeztek fel a munkások, a miáltal a salak bősége e vidéken egyszerre meg volt fejtve. Meg vagyunk arról győződve, hogy a Vashegy táján tömérdek ily kohót fogunk még találni. Mindezen tüneményeket együvé foglalva azon eredményre jutunk, hogy a vaskor népe a szomszéd Noricumból, Steierországból hozta át a nyers vasat és itt dolgozta azután íel különféle háziszerekre és fegyverekre, a melyeket elszórva mindenfelé lehet találni ugyan, de, a mi ismét igen természetes dolog, megrongált, rozsdaemésztett állapotban. A másik eredmény pedig az, hogy Vasmegye nevét, jeleni ményileg véve, a hajdan itt virágzott vasipartól, s pedig már a római korszak előtt nyerte. A vaskor tárgyainál, a már emiitett rongált állapoton kivül még egy másik nehézséggel is kell küzdenünk. S ez a római hasonszerkezetü tárgyakkal való hasonla-
