Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VII. Két germánnevü sírkő

62 is a többi népek példája után lerázták a hun igát, és a maradék hunokat Pannoniából kiverték. Különben ezen góthok sem maradtak itt, legnagyobb részök Spanyolhonba ment a nyugati góthok segitségére. Utódjaik lettek a longobárdok, kik már az ötödik század vége felé O'affo királyuk alatt Rugilandba telepedtek le. 526-ban Audoin, Claffo unokája népét Pannoniába vezette, mely tartományt Justinián császár engedte át nekik mint szövetségeseknek. A régiságtárunkban látható s megyénkben talált Justiniánféle aranyérmek bizonyosan a longobárd időből valók. Sajátságos, hogy e népek sehol sem tudtak veszteg megmaradni. A longobárdok is csakhamar szűknek találták Pannoniát és Albion, Audion fia vezérlete alatt egyesülvén a szászokkal s egy 20,000 főből álló hadsereget képezve, Italiába nyomultak és a tőlök elnevezett lombardiai sikságot foglalták el. Savaria ekkor már csak romokban létezett, mert 441 és 445 között Atilla által bevétetett és elpusztittatott, római lakosai pedig Italiába menekültek. A mit Ouspinián krónikája azon földindulásról mesél, mely Savariát 445-ben romba döntötte volna, annak valószinütlenségét már másutt mutattuk ki. Helyén találjuk, hogy itt azon legközelebb feltűnt emlékről is szóljunk, mely a föntebb röviden vázolt népvándorlási időszakból való. Kőszegtől Rohoncz felé húzódik egy sürü erdővel borított s nemcsak regényes, hanem történelmi épugy, mint régészeti szempontból nevezetes helyekkel bővelkedő mérsékelt magasságú hegyláncz, melynek déli lejtőjén egy csekély, alig hetedfélszáz magyarajku lakossal biró, Bozsok nevezetű falucskát találunk, mely, ha az előjelek nem csalnak, hivatva van arra,-hogy Vasmegye egykori monographiájában kiváló szerepet játszék. Határában egymást érik az ős- és ókor, a népvándorlás korszaka és a középkor nyomai.