Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VII. Két germánnevü sírkő

59 _ a név ugyanazonossága, valamint a fölirat szabályos nagy irása, mely igen régi korra mutat, azt engedi gyanítanunk, hogy e Vannius Yivibis szintéQ quad lehetett. A másik fölirat, mely Kethelyen, Szalonak mellett, a templom falába van illesztve és a melyhez az ugyanott látható domborművű életnagyságú térdkép is tartozik, emiitett Vannius nejének nevével áll összeköttetésben és így hangzik : 0. SAMVCONIVS SECTATVS. ET. SAMVCA BVRRANI. F. V, F. SIB ET RESPECTILLE. F. DEF. AN. XX, (Samuconius Sectatus és Samuca, Burranus leánya még éltökben álliták magoknak és Respectilla leányuknak, ki meghalt 20 éves korában.) Tekintve azon körülményt, hogy ezen kőnek irása is az első század szabályos és szép vonásait tünteti föl ; tekintve továbbá azt is hogy az egyes néptörzsek az ókorban még házasság utján is vajmi ritkán keveredtek össze más törzsbeliekkel, minthogy ezáltal különleges törzsszerkezetök csakhamar illusoriussá vált volna: az e kövön előforduló nevekből azon következtetést vonjuk, hogy állitóik szintén a menekült quadokhoz tartozhattak. Hogy egyszersmind gazdagok is voltak, azt e kő nagyszerű kiállítása minden kétségen fölül helyezi. Ismételjük, mit megelőző tanulmányunkban mondottunk, hogy e három barbár emlék megyénk ókori történelmére nézve nagy fontossággal bir; a következtetések, miket ezekből lehoztunk, egyéni véleményünket fejezik ki, melyet a netáni későbbi leletek vagy igazolni, vagy ami szintén nem lehetetlen, megdönteni fognak ; dolgozatunk nem is tart egyébbre igényt, mint arra, hogy tájékozási támpontokat keres egy eddig, legalább nálunk, tökéletesen par lagon heverő történelmi mezőn, t. i. a hazánkban a nép-