Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876
LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők
3 ma is bőven szokott előfordulni. Ha aztán a piczike a babát és lapdát megunta, akkor várakozásteljesen dajkája lábaihoz ült, ki aztán neki az ismeretes: „Volt eg}^szer egy király és királyné"-ról kezdett mesélni. A római rege nemcsak ezen bekezdésével egyezik meg a mi regénkkel, hanem épugy, mint a mienlf, a gyermekképzeletet a tündérvilág tarkabarka bűvkörébe vezette be. Megvolt annak is a csodaszép királyleánya, ki oly szép volt, „hogy szavakkal ki sem lehet fejezni." Ő volt három nőtestvér között a legfiatalabbik, kevésbé szép nénjei szépsége miatt üldözték, de mégis a legszebb királyfiut kapta férjül, mig nénjei gazságuk miatt rettenetes halállal bűnhődtek. Ki nem ismerné föl az Amor és Psychéről szóló eme regében hamupipőkénket ? A gyermekjáték kora után következtek a tanulás évei. A római hajadonok legelőször is kézimunkákra taníttattak. Ezekhez azonban ugvlátszik nem tartozott a hímzés, mert Terentius Varró azt kívánja, hogy a lánykák tanuljanak meg előbb fösteni, mert különben a szőnyeg és függönyhimzéseket nem Ítélhetik meg. 1) A női munkák közül legtöbb súlyt fektettek a fonásra és szövésre; mert a legelőkelőbb római házakban, hol még a régi erkölcsökre adtak valamit, az egész család ruházata a háziasszony közreműködése vagy legalább vezetése alatt otthon készült. így történelmi tény, hogy Augusztus császár más ruhát nem is viselt, mint a melyet leányai és unokái készítettek. Pedig ezen egyszerű ruházat szép is volt, bizonyítják ezt a ránk maradt szobrok, melyek a szépségnek ugyancsak leghatározottabb kritériumai. Amit 1) Most a ánykák gyönyörű szép vánkosokat és papucsokat hímeznek kutyákkal, niadarakol s mindenféle csúszó-mászó állatokkal, a rajzról pedig fogalmuk sincs. Ez nem azt bizonyítja, hogy mi e tekintetben előbbre vagyunk a rómaiaknál, mert az idézett iró kívánalmának észszerüségét ki vonhatná kétségbe ? — hanem csak azt, hogy a himzés ma már nem az, mi a régieknél volt, t. i. a tűvel való festés, tehát szabad művészies productio, hanem — egyszerűen gépies munka.
