Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Fölirattanulmányok. VII. Két germánnevü sírkő

56 kik az elsőt Ravennába, a másikat a galliai Forum Juliumba internálták, seregeik maradványait pedig Vannius, quad király fönhatósága alatt a Morva és Duna közti területen telepitették le. Ezen Vannius,

2) kit uralkodásának kezdetén népe imádott s aki harmincz éves uralma alatt szerencsés portyázások, valamint sarczolások által kisded országában kincset kincsre halmozott, utóbb kevélysége által magát népe előtt gyűlöletessé tette. Az elégületlenség végre 50 körül Kr. u. Vannius saját unokaöcscseinek Vangio és Sidonak vezérlete alatt nyilt lázadásba tört ki, mely Jubilius, a hermundurok királyának fegyveres támogatása mellett mindig nagyobb s nagyobb mérveket öltött. C. Claudius császár e tusába, bármennyire erőltették is tanácsnokai, beavatkozni nem akart, hanem csak figyelő hadtestet állított föl a Dunánál és Attilius Histernek, Pannónia akkori helytartójának rendelet utján meghagyta, hogyha netalán Vanniusnak íutni kellene, nyújtana neki biztos menhelyet. Vannius, ellenfeleitől, kikhez még a ligiók és egyébb préda után ásitozó kalandornépek is csatlakoztak, szoríttatva, erőditvényeibe zárkozott, de mivel lovassága, a jazyg zsoldosok, az ostromzárt nem tűrték s ki-ki csaptak a szomszéd területekre, végre is nyilt csatára került a dolog, melyet Vannius, minden személyes vitézsége daczára is elvesztett, és sebekkel borítva a római dunaflotilla védelmét vette igénybe. Nemsokára hivei is római területre menekültekés Felső-Pannóniában telepittettek le. Eddig Tacitus. Forrásunk, mely tökéletesen hitelt érdemlő, csak egy csekélységet felejtett el följegyezni, t. i. azt, hogy FelsőPannonia mely táján utalványoztak a rómaik a menekült quadoknak földeket. Talán hozzávetőleg erről is nyerhe2) Tacit. Annál 1. XIJ. 29. és 30.