Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1876

LIPP Vilmos: Ó-római életképek. II. A nők

12 nézte, ugy igen elgondolható, mily figyelemmel vizsgálták a nők egymásnak öltözékét, s mennyi gondot forditottak arra, hogy lehet » legnagyobb fénynyel léphessenek föl. Igaz, hogy néha ezen fény csak kölcsönzött volt. Rómában, hol az italiai jellem egyik fővonása, a fitogtatás szenve • délye a legmélyebb gyökereket verte ; ott, hol ezernyi ezer többnek kivánt látszani, mint a mennyi tulajdonképpen volt, mindent, de mindent lehetett bérelni a kocsitól kezdve egész a gyűrűkig, melyeket az ügyvédek húztak ujjaikra a tárgyalásnál, hogy ez által feleikből annál nagyobb dijt csikarhassanak ki. Ha a pénztár üres volt, akkor a hölgyek egy szinelőadáson való ranghoz illő megjelenésre a következő tárgyakat bérelték ki: ruhát, kísérőket, hordszéket, fej vánkost, egy vén gardedamot, és egy szőke szolgálót. Igen világos, hogy az ily nagyszámú hölgykoszorú jelenléte a szinelőadásokat a férfivilágra is vonzóbbakká tette. Augustus császár idejében a színházban és amphitheatrumban a férfiak csak sovárogva pislogathattak a magasabb üléssorokra, melyek kizárólagosan a nőknek valának fentartva, hanem a circusban nők és férfiak vegyest foglaltak helyet. Itt szövődtek az ismeretségek a sok apró szolgálattétel által, melylyel a térfiu nőszomszédjának kedveskedett: megigazította vánkosát, hozott zsámolyt, legyezte stb. Hogy milyen volt itt a társalgás, arról is találunk mintákat Ovidnál. Ha a szép szoiuszédnét a kocsiversenyben valamelyik lófékező érdekelte, akkor a széptevőnek azt égig kellett magasztalnia, kívánni, vajha annak helyén lehetne, — vagy kételkedni, igazán oly nagy-e a hőség, vagy nem kell-e azt inkább a benne lángoló tűznek tulajdonítani stb. A nők ónálló és független állásában azon hatalmas kísértés is rejlett, hogy a nők, lerázván a természet és szokásadta bilincseket, oly előnyök után is kapkodjanak, melyeket a sors nemöktől megtagadott; oly foglalkozások-