Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 87 a 35. ábrára vetünk. Pedig ezen fekete durva agyagból készült edény, melynek magassága 18 c, épugy római, mint akármelyik az elősoroltak közül. Az egyik, mert kettő van, egy téglasirban leleteti a mult év augustus havában. A korsókhoz számitjuk még tágabb értelemben azon nagyobbszerü folyadéktartó füles edényeket, melyek a régészettanban amphora név alatt ismeretesek. Valóságos, csúcsos végű egész amphoránk nincsen, egyes részeit, mint a nyakat a fülekkel, valamint a végcsucsokat már több izben találtunk. Van azonban egy másik hengerben végződő jókora edény, mely ugy látszik, az amphorák egy különös faját képviseli, hanem fájdalom, szintén csorba. Alakját, 36 ábra, a meglévő rész után Ítélve pontokkal egészitettük ki; állománya finom, sárgásfehér agyag. Magassága a hiányzó szájnyílást is odavetőleg hozzámérve 67 c

M haskörülete 91 c., a hengervég átmérője 10 c. Hogy római eredetű, az bizonyos, mert leihelye, az uj utczában fekvő S.-féle ház előtti tér, mely mint oly terület, hol hajdanta roppant nagy római épület állott, melynek egy részét még most is domb borítja, minden kételyt már előre kizár. Áttérünk most a csuprokra, melyekben szintén nem szenvedünk hiányt. A közönséges fülnélküli csuprok alakja sokkal ismeretesebb, hogysem szükségesnek tartottuk volna, azokból egyet rajzban is közölni; noha a tizenegy ilyféle darab között két egészen egyenlő nem találkozik. Szinre nézve is különböznek egymástól, a fekete s hamvasszürke a túlnyomó, de van vörös, sárga sőt fehéres is. Az alakitó tehetség gazdagsága azonban, ha talán a vászonkorsókat kivesszük, minden edényen, még ezeken a kisszerű csuprokon is jelentkezik; ritkán akadhatunk csak egyre is, melyen egyik vagy másik vonás a szép iránti érzék és finomitott Ízlésről ne tanúskodnék, ellentétben a mai közönséges edények esetlen alakjaihoz. így