Lipp Vilmos szerk.: A Vasmegyei Régészeti-Egylet évi jelentése 1875

LIPP Vilmos: A római agyagipar a vasm[egyei] régiségtárban

— 66 Így az éjszaki irányban létezett kemeneze két első kamarájából 5 darab félig kiégetett födő s több rendbeli széles peremii táltöredék került ki; körületében egy egészen ép ilyféle tálat és vagy harminczra menő, a kamarákban találtakkal hasonalaku s anyagú tálperemet ástak ki. Majdnem mindegyikén hol részben, hol egészen a készítő neve: „Utivo" tiszta nagy betűkkel állott, ki nem is lehetett más, mint ezen fíglina birtokosa. Az ettől délnek állott kemeneze kamarái s körülete meg épen gazdag zsákmányt nyújtottak. Egy 3 c. vas tagságú, 48 c. átmérőjű s középen átfúrt kőkörönd; négy, még lágy állapotban egy tömeggé összegyúrt mécs ; tizenhat darab szárított agyagból való s mint idomtalan, nem sikerült készítmény, félredobott apró mécs; hat különböző alakú egészen s félig égetett korsó, s kilencz darab mécsminta voltak azon tárgyak, melyek itt egy alig öt négyszögmeter területen kerültek napfényre. A bélyegek csak egy nevet adtak különböző alakban; t. i. e ne vet: Cresces, talán a NVMINIBVS-féle föliratunkon is megjelenő Kanins Crescens volna második figulusunk Savariában. Négy más savariai agyagmüvész nevét három mécsminta és egy égetett agyagból készült bélyegző tartotta tönn, eszközök, melyek ezen iparágnál használatban voltak, s miután helyben lelettek, használóik is bizonyosan savariai lakósok voltak. Az egyik mécsmintán, mely jelenleg a budapesti nemzeti muzeum birtokában van, a birtokos, illetőleg iparos neve: „íngenuus Lusus" latin folyóirással van bekarczolva. A másik két mécsmintában pedig a nevek, mint bélyegmatriczok viszás helyzetben a legmélyebb kört, mely a mécs talapjának felel meg, foglalják el. Az első a Yibianus nevet tünteti elénk. A másik azonban csak a név kezdőbetűit mutatja : Q. (J. C. Összevetve egyébb itteni leletü mécsbélyegekkel, nem kétkedünk azon, hogy e